Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)
1955-01-01 / 12. szám
O Jézus, árva csendben az ajtón kivid állsz. Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell. Ó Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. 6 áldott, drága jóság, mely ennyit törve vár! 6 bűnök szörnyű bűne, mely téged igv kizár! Ó Jézus, szólsz s a szívhez a szó szelíden ér: “így bánsz velem f — teérted hullt testemből r »99 a ver! Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el a szivünk várva vár. ÁMEN. How W. W. 1823-1897, Walesi dallam
/
