Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)

1955-01-01 / 12. szám

“Az pedig (akananeai asszony) monda: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsaiékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.” Máté 15,27. Olvasd: Márk. 7:24-30.

[-GYIK napon egy házhoz hívtak, hogy próbáljak életre kelteni egy vizbe fuló gyermeket. Azzal mentegetőztem a gyermek anyja előtt, hogy az orvosi fülhallgatómat otthon felejtettem. — Hagyja, ne menjen érte! — könyörgött. — Inkább segítsen a kisleányomon és mentse meg! — kérte az anya hangos szóval. Engedtem a kérésének és hozzáfogtam a mesterséges légzéshez. Sikerült is hamarosan minden. A gyermek sírni kezdett. Visszatért beléje az élet.

Az anya könyörgése a kananeai asszonyt juttatta eszembe, aki szintén a kislányáért könyörgött Jézusnak. A kananeai asszony örök mintaképe marad annak a nagy hitnek, melyet Jézus példaként állított a tanítványok elé.

Micsoda szakaszthat el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szenvedés, vagy szerettünk elvesztése miatt érzett bánat, vagy szomorúság, vagy magunkrahagyatottság, vagy éhség, vagy üldözés, vagy betegség? Hát Isten reánk mérheti mindezeket a csapásokat? Igen. De ha hiszünk Istenben és bizodalmunk van az Ő Fiában, az Ur Jézus Krisztusban, akkor tudjuk, hogy Istennél minden lehetséges. Ő szeret minket és sohasem hagy el.

IMÁDKOZZUNK!

Szerető mennyei Atyánk, mutasd meg nekünk, hogy szent Fiad, az Ur Jézus Krisztus mindnyájunkat meg tud gyógyítani. Taníts minket arra, hogy nála nélkül semmit sem tehetünk. Segíts megismernünk szent Fiadat, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Az ő nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“ Higyj az Ur Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!” (Csel. 16:31.)

Január i 9.

Sendwe Janson (Belgian Congo)