Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

‘És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédüek, mini: a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükéit hallgattatnak meg.” Mát. 6:7.

U R. FOSDIOKTÖL származik ez a sokat jelentő kifejezés: “Az imádság, mint uralkodó vágy”. Ha imádságunk nem a mi legfőbb vágyunknak ad hangot, akkor szavaink puszta frázisok. Sőt igazában az is meglehet, hogy a szavakat csak elpalástolására használjuk igazi vágyainknak, melyek, könnyen meglehet, csak földiek vagy éppen csak testiek s magunkat is megdöbbentenének, ha imádság formájában próbálnánk azoknak hangot adni.

Az az imádság, amely igazán kifejezi a mi legfőbb vágyunkat, megtisztító hatással van reánk. Ha azt juttatjuk kifejezésre, ami valóban a lelkünk vágyakozása, akkor úgy kezdjük látni magunkat, amint vagyunk és — amint Isten is lát bennünket. Amikor azt az utálatos, féligelrejtett, ki-sem-íejezett dolgot, amit titkon szívesen ölelünk keblünkre, — nyíltan mennyei Atyánk elé visszük, akkor kezdjük igazán látni, hogy miért kellene imádkoznunk. Ha azután ezeket a becsületesen nyilvánosságra hozott szivbeli titkainkat megmérjük a Mester mértékével, már megkezdődött rajtunk Isten újjáteremtő munkája és már elkezdtünk átalakulni az Ő és hasonlatosságára.

Szerető mennyei Atyánk! Tégy minket készségessé és hajlandókká arra, hogy legbelsőbb emberünk legmélyebb titkait eléoed lárjuk. akkor azután, kegyelmedből, égesd ki belelünk a salakot és t sztits meg bennünket a Te Szentlelkeddel. Jézus Krisztus, mi Urunk által kérünk. ÁMEN.

Voigt Edgar Edwin (Dél-Dakóta).

JANUÁR 5.

Olvasd: Zolt, 19:7-14. vagy 11. Tim, 2;19-22,