Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

MÁRCIUS 18.

“És ha megtalálta, egybehívja az ö asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala.’’ Luk. 15:9.

]\ É H Á N Y évvel ezelőtt Londonban, két nappal hazautazásom előtt, elvesztettem útlevelemet. Azonnal a követségre mentem. Egy kedves úriember fogadott a követségen, aki azt a tanácsot adta: “Menjen vissza mindazokra a helyekre, ahol tegnap járt. Jelentse a legközelebbi rendőr-őrszobán. Valószínűleg igy majd megta álja az útlevelet.” Megfogadtam a tanácsát és megtaláltam az útlevelemet.

Van néha úgy, hogy a lelki útlevelünket veszítjük el. Elveszítjük Istennel és az Ő nyájával való kapcsolatunkat. Ilyenkor újra meg kell látogatnunk azokat a helyeket, ahol még bizonyosak voltunk keresztyéni hitünk felől. Imádság, bibliaolvasás és az egyházban való felebaráti szeretet által újra meglelhetjük Istennel való kapcsolatunkat.

Jákob Béthelbe ment, Ézsaiás a templomba, a tékozló fiú az atyjához tért vissza. Tamás a felső szobába. Mindegyik megtalálta azt, amit elvesztett. Valamennyiünknek szüksége van arra, hogy időről-időre felkeresse azt, amit gondatlansága révén elvesztett. Nem szólott-e az TJr Izrael házához: “Engem keressetek és éltek!” (Ám. 5:4.)

Sokszor engedetlenek voltunk Veled szemben 6 Isten. Elmulasztottuk kötelességünk teljesítését. Helytelen dolgokat cselekedtünk. Kérünk Téged, hogy újítsd meg éltünket Te benned, Krisztus által, ki igy tanított bennünket imádkozni: “Mi Atyánk ki vagy a mennyekben ... ÁMEN.

Olvasd : Ján. 10:1-10.

Lowson J. C (Nebraska).