Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

MÁRCIUS 3 .

“Alázzátok meg magatokat az Ur előtt, és felmagasztal titeket ..Jak. 4:10.

NEMZETÜNK egyik legnagyobb biine az, hogy az embert istenné magasztaljuk, az Istent emberré alacsonyitjuk és a bűnt semminek tekintjük” — mondotta egyik hires igehirdetőnk. Mindennapi életünk eseményei bizonyítják, hogy ez az állítás megfelel a valóságnak. Még vallásos életünk is annyira nélkülözi az igaz alázatosságot, hogy önmagunk engedelmes, Istennek való odaszentelése helyett, magát az Urat kívánjuk saját bűnös gondolataink szintjére lealacsonyítani. Hitünket az emberbe helyezzük, mintha előtte semmi sem volna lehetetlen. Pedig már ideje lenne ébrednünk, hogy az embernek ISTEN nélkül minden lehetetlen. Előtte kell megalázkodnunk, bizalmunkat egyedül belé kell helyeznünk és akkor ígérete szerint felemeltetünk.

Az igazi alázatosság azt jelenti, hogy életünk minden területét hajlandók vagyunk Isten akarata szerint átrendezni. Igaz alázatosság egyúttal azt is jelenti, hogy hajlandók vagyunk Isten és embertársaink szolgálatára eszközül felhasználtatni, a Krisztus nevében és érdeméért. Az igazi bizonysága és pecsétje a szolgálat.

Mutasd meg Uram, hogy miként szolgáljalak a mai napon is Tégedet! Megalázom magamat Előtted és kérlek, hogy hasinálj fel a Te szolgálatodra, az Ur Jézus Krisztusról való bizonyságtételre. Országod terjesztésére. Megváltó Krisztusom nevében kérlek, ÁMEN.

Olvasd : Luk. 14:7-11.

Banks St, John Virginia (Georgia).