Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

FEBRUÁR 2 6.

“Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok." Róm. 12:14.

p A T O N János, az Uj Hebridák nagy úttörő misszionáriusa, habozott mielőtt engedélyt adott a benszülöt* tanítónak Namurinak, hogy visszatérjen a falujába, ahol megtámadták és súlyosan megsebesítették az Ige hirdetése közben. Rövidesen a tanitó visszatérése után, egy pogány pap, Namuri háta mögé kúszott, mig az térdenállva imádkozott és kelevézével hatalmas ütést mért a fejére.

Halálosan megsebesülve, Namuri visszavonszolta magát a missziós házba. Amint ott feküdt haldokolva, Paton meghallotta, amint igy imádkozott. “Oh Ur Jézus, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Ne engedd,/hogy a te ismereted eltűnjön erről a sö.ét szigetről. Oh Istenem, add, hogy a Tannese nép szeresse és kövesse Jézust.”

Ez egyszerű ember példaadása, aki még néhány év előtt maga is emberevő volt, meg kell, hogy szégyenitsen bennünket, akik állandóan sértve érezzük magunkat azok iránt, akiket mi a mi ellenségeinknek tekintünk. Jézus azt tanította, hogy imádkozzunk az ellenségeinkért. Azok akik igy tudnak imádkozni, bizonyítják, hogy megtisztítja a lelkűket és örömmel tölti be őket.

Mi Atyánk segíts bennünket, hogy jó akarattal legyünk azok iránt, akik az ellenségeink akarnak lenni. Segits meg, hogy jót tegyünk velők és, hogy imádkozzunk érettük, őrizz meg attól, hogy bárkinek is az ellensége legyünk. Kérünk Téged Jézus érdemében. ÁMEN,

§avaccgo| M, Harry (New York),

Olvasd : Rom. 12:9-14.