Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-11-01 / 6. szám

vezhetem magam “jó reformátusnak”, “nagy” reformátusnak, Istenre nézve mégis halott vagyok. De ha egyszer megszülethetett bennem, akkor átalakul az életem. Igen kicsinnyé leszek és csak az Urban tudok dicsekedni ezután. Eltűnik régi kevélységem, leszállók képzelt magasságomból és ha valamit “nagy”-nak látok még magamban, az énemet látom annak, melyre kimondtam már az Ítéletet: Halálba vele!

Akinek volt már karácsonya, az tudja, hogy mit jelent Pál apostol mondása: “Mikor Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyámnak m éhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, hogy kijelentse az ő Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel!” (Gál. 1:15-16.)

Hiába született meg az Ur Bethlehemben, ha nem szütett meg a te szivedben.

Karácsony ünnepén én is odaállok a bethlehemi jcszolbölcsö mellé, édes Atyám a Jézus Krisztusban! Magasztallak, hogy annyira szeretted a bűnös világot: Egyszülöttedet adtad érette. Amaz első karácsonykor angyali hírnökök adták tudtára a föld népének az Idők teljességének elérkezését. A közömbös világ nem vett tudomást a megérkezettről. Nem készített bölcsöt a szent gyermek számára, ki nek nem volt helye a vendégfogadó háznál. Uram Jézusom vajha síivem lehetne szent templomod és életem lenne a boldog felelet a kegyelem csodájára, hogy bennem is megszülettél. Add, hogy karácsonyom ne külső ünneplés legyen. Találtassam azok között, kikben lakozást vettél és akik ezen a napon tudják, hogy miért ünnepelne:!. Életem odaadása legyen a felelet, mely lelkem hálaáldozatjak pen Feléd száll azért a kegyelemért, hogy szivemben áldott lakozást vettél, Istennek Szent Fia! Ámen!

55