Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-11-01 / 6. szám
2elebbrŐI a mi gyülekezetünkben, amelyben tégy engem is, kérlek, áldott munkatárssá, életemet világitó lámpássá, hogy kívánatossá tudjam tenni az Ur követését. Legyen ez a vasárnap is a Te szünet nélkül munkálkodó kegyelmednek drága napja, mindeneknek, közelebbről az én drága szeretteimnek és az én gyarló életemnek is örök javára, az Ur Jézusért, Ámen. 2. I. Az ősatyák adventje. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az Ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok e földön. Mert akik igy szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, amelyből kijöttek volt, volna idejök a visszatérésre. Igy azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost. Zsid. 11:13-16. M ÁR a paradicsomban elhangzott a Messiás eljövetelének Ígérete: az asszony magva a kígyó fejére t após. (1- Mózes 3:15.) Mózes szivében ott élt az Eljövendő bizonyossága, hiszen az Ur Ígérete alapján írja ezeket: “Prófétát támaszt néked az Ur, a te Istened közüled, a te atyádfia! közül, olyant, mint én; azt hallgassátok!” (V. Mózes 18:15.) Ábrahámról az Ur Jézus mondja: “Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is és örült”. (Ján. 8:56.) Jób szenvedései között is bizonyságot tett: “Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19:25.) A próféták könyvei telve vannak a megígért Messiás eljövetelét illető jövendölésekkel. Az ősatyák szivében tehát ott élt az advent szent reménysége, de csak távolról látták és üdvözölték az igére-44