Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-11-01 / 6. szám

könnyelműség erre várni! — megmentheti a kegyelem), az nem üdvözül odaát sem. “Aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (János 3:36.). Mert rajtunk az Isten haragja születésünktől fogva. Ezt a haragot örököljük első szüléinktől. “Természet szerint a harag fiai valánk, mint egyebek is”, — mondja Pál az efézusi levélben (2:3). A harag akkor vétetik le rólunk, mikor Krisztusban hívőkké leszünk, tehát amikor újjászületünk. Az újjászületés az üdvösség kezdete. Természetesen, ahol élet van, ott növekedés is van csecsemőkora, gyermekkora, ifjúkora, érett férfiúsága ... Tehát ne várja senki, hogy azonnal átalakulunk a Krisztus képére. Idő kell ehhez és a hitnek harca. Sok gyakorlása a kegyességnek. Először bizony még járni sem tudunk, csak az Ur karjai tarthatnak. De ha életet nyertünk, a növekedés is megindul. Van üdvösséged, ha élő hited egybeköt Krisztussal, tehát a reménység, a bizonyosság után haladhatsz, mert sem halál, sem élet el nem szakíthat többé Isten szeretetétől, mely a Jézus Krisztusban lett a tied. (Róma 8:38-39.)

Üdvösségnek Istene, édes Atyám a Jézus Krisztusban, áldott légy ezért a bizonyosságért, melyet minden hivő szivnek adsz. Köszönöm ezt a nagy kegyelmet, mely az én szivemben is felgyújtotta a hitnek lángját, öh Istenem, sokszor csak pislogó mécs ez az én hitem, de Te nem oltod el a pislogó gyertyabelet sem, Igéd bátorító ígérete szerint. Légy kegyelmes hozzám is! Légy segítségül az én hitetlenségemnek! Hinni akarok minden körülmények között, édes jó Atyám! Segíts, hogy tudjak is hinni és legyen az én hitem az engedelmesség útain járás, hűségedre támaszkodás, Benned való dicsekedésem, életem minden napján! Áldott légy, hogy a Krisztusban való üdvösségnek részese lehetek. Vigy előbbre kérlek, napról-napra a világosságban, az alázatban, bizalomban, a megismerésben, a teljesedésig, az én Uramnak, a Krisztusnak az érdeméért, Ámen.

41