Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

FEBRUÁR 3.

“És mindjárt szombatnapon, bemenvén a zsinagógába, tanit vala.” Márk. 1:21.

ÍZ A TÉNY, hogy Jézus szükségét érezte az imádság házának, — számunkra is fontossá teszi. Noha az imádság házának meg voltak a maga gyengeségei, mégis rendszeres és szoros kapcsolatot tartott fenn vele. Ugyanakkor, amikor ő sokat vitt a templomba — amit nekünk is meg kellene tennünk — viszonzásul sokat is kapott tőle.

Az imádság Háza volt az ő tanitója. Legkoraibb gyermekkorától kezdve úgy tanult meg rátekinteni, mint egy olyan helyre, ahol legfontosabb kérdéseire feleletet nyert. A templom-továbbá jócselekedetekre való alkalom színhelye volt neki. Ott tanított másokat. A templommal va'ó kapcsolata révén elhatározó befolyásra tett szert. Hasonlóképpen a templom volt az ő útmutatója. Ott tauulta meg a helyes irány követését és ott nyert bizonyságot arról, hogy Istennek célja van életével. A templom látta el Jézust szellemi erővel. Akkor is a zsinagógában volt, amikor az Urnák Lelkét érezte magán.

A templomtól nyerjük problémáink keresztyén megoldását. Az életet csak a másokkal való jócselekedetekkei lehet megjavítani és a templom arra van felszentelve, hogy jót cselekedjék.

Mennyei Atyánk: Segíts meglátnunk, hogy mennyire szükségünk van a templomra. Mint ahogy Jézus szerette az Egyházat és önmagát adta Érette, úgy segíts bennünket arra, hogy az egyház templomainak áldásait felismerjük és útmutatásait kövessük. Az ő szent nevében könyörgünk, hallgass meg minket. ÁMEN.

Olvasd : Márk. 1:16-22.

Corson Fred Pierce (Pennsylvania).