Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-11-01 / 6. szám
badits meg a világnak ettől a kísértésétől, mely engem is hatalmába akar venni. Add, hogy mai napi szolgálatomat is Igéd világosságában, kegyelmedtől támogatva végezhessem, hogy amit szolgálatomban nyújtok az valóság legyen, melynek értéke, súlya van a Te tekinted előtt. Nem szereplője akarok lenni annak a hivatáskörnek, amibe állítottál, hanem becsületes, derék munkása, ki lélekkel dolgozik, tiszta szeretettel, szent felelősségérzettel, mint aki naponként számot ad Néked, Rád vigyázó lélekkel, küzdve a Te jóváhagyásodért. A Jézus nevében hallgasd meg, kérlek, esedezésemet, Ámen. 6. ENGEDELMESSÉG. Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt. Zsolt. 62:12. ff A valaki azt kérdezné, melyik a legfontosabb szó a gyakorlati keresztyén életben, ezt felelném: az engedelmesség! Istennek egyik hü emberétől megkérdezték, mi a titka annak, hogy Istennel olyan mély közösségre jutott. Ezt felelte: “Nem engedtem, hogy Isten kétszer mondjon valamit”. Ez az ember halálosan komolyan vette Isten igéjét. Vannak keresztyének, akik elénekelgetnek, elbibliáznak órákig is és elimádkozgatnak az Ige felett, a nélkül, hogy teljes komolysággal neki dőlnének Isten akarata véghezvitelének. Pedig az engedelmességet nem lehet pótolni. “Egyszer szólott az Isten, de én kétszeresen hallottam. Kettőzve csengett úgy, hogy nem tudtam ellenállni” — igy magyarázta volna meg a zsoltáriró, ha módunkban állott volna megkérdezni, hogyan érti a 62-ik zsoltárból idézett kijelentését? Tanuljuk meg, hogy az Ur tőlünk nem “vallásosságot” vár, — azt sem kívánja, hogy érette nagy tetteket vigyünk végbe, hanem igenis azt akarja, hogy parancsára fogadjunk szót. Olvassuk el csak az ótestamentumból* azt a megrázó történetet, mely arról szól, hogy az * I. Sám. 15:10-23. 23
