Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Az pedig (t.i. a százados) mikor hallott Jézus felől, hozzá küldék a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.” Luk. 7:3.

JÉZUS SOHA SE volt annyira elfoglalt, hogy ne kérhették volna még valamire. — Ezt a meglepő igazságot hallottam egyszer egy vasárnapi-iskolai tanítótól Dél-Karolinában. Mennyire igaz ez a megállapítás a Mester felől, hiszen az evangéliumokban gyakran találkozunk ilyen kifejezéssel: “Az úton találkozott vele.” Amint Jézus éppen útban volt, hogy valamilyen feladatát ieljesitse, hogy valamilyen tervét megvalósítsa. •— akkor találkozó t valakivel, akinek szüksége volt Őreá. Öt munka közben gyakran félbeszakították, de Ő ezeket a megszakításokat úgy használta fel, mint alkalmakat arra, hogy egy életet meggazdagitson.

Vájjon mi megtanuljuk-e, hogy jól használjuk fel azokat az alkalmakat, amikor munkánk közben félbeszakítanak. Az ilyen megzavarások gyakran igen értékes alkalmaknak bizonyultak. Amikor igen sok a dolgunk, lehet, valaki betoppan beszélgetni. Ki tudja, hátha Isten vezette oda, és éppen abban a találkozásban ad nagyon is személyes alkalmat, hogy egy élet áldást nyerjen. Sokak számára éppen az előre nem tervezett, váratlan események bizonyultak a leggazdagabb áldásoknak. Lehet, hogy így van ez a mi életünkben is, ha Krisztus lelkületével a megszakításokat, életünk megzavarásait mi is alkalmaknak tekintjük.

Vezess, drága jó Istenünk, ezen a napon is úgy, hogy elfogadjuk engedelmesen, ami történik velünk. Hadd tanuljuk meg az életünk történéseit úgy használni, hogy azok gyümölcsöt teremjenek a Te számodra és a Te dicsőségedre. Áldott Megváltónk nevében könyörgünk. ÁMEN.

Olvasd: Luk. 7:1-10.

Weldon O. Wilson (Észak-Karolina),

JANUÁR 2 9.