Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-07-01 / 4. szám

“Nagy a mi Urunk és igen hatalmas s bölcseségének nincsen határa.” Zsolt. 147:5.

Olvasd: Zsolt. 147:1-11, vagy Rom. 16:24-27.

FÖLDRŐL úgy képzeljük, hogy igen nagy s igazunk is

van. Ám a Nap még szászor akkora, mint a Föld, és az Antaresz csillagtest még vagy 500-szor akkora, mini; a Nap. Valóban oly roppant nagy világmindenségben élünk, hogy az szinte megmérhetetlen.

A megkapó dolog azonban az, hogy ennek a megmérhetetlen világmindenségnek Istene odaadó szeretettel kiséri a mi életünket, — a tiédet és az enyémet. A Biblia azt mondja: “Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (I. Móz. 1:1.) S ott azonnal kezdődik Istennek az ember felől való terve és célja.

Végtelenül hálásaknak kell lennünk és örvendeznünk afölött, hogy Isten megismerteti magát velünk, úgy is, mint csillagrendszereket kezében tartó Teremtő és úgy is, mint mennyei Atya. Krisztusban megjelentette Ő magát, mint az igazság és szeretet, kegyelem és könyörület, bocsánat és üdvösséglstene. *

A szenvedő Krisztusban meglátjuk Isten szeretetét Krisztus halálból való feltámadásában megtapasztaljuk Istennek a bűn és halál felett való végtelen hatalmát. “Nagy a mi Urunk és igen hatalmas; s bölcseségének nincsen határa.”

I MÄDKOZZUN K:

Mi Atyánk, Te gazdagon és gyönyörűségesen felékesitetted szépséggel a földet. Ha ez a Te börtönöd, micsodás lehet a Te lakóhelyed, a Te palotád? Áldj meg, hogy elfogadhassuk üdvösségedet és megismerjük a Te békességed szépségét. Jézus Krisztus által. Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Tebenned bíztunk eleitől fogva.”

Maynard R. Floyd, (Iowa)

JULIUS 24.