Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-07-01 / 4. szám

“Imhol vagyok.” Móz. 3:4.

Olvasd?, II. Máz. 3:1-5, vagy Ap. Csel. 22:6-10.

^MINT MÓZES apósa juhait őrizte a Hóreb hegyén, egy égő csipkebokrot vett észre, melyet legnagyobb meglepetésére a lángok nem emésztettek meg. Mikor közelebb ment, Isten szólott hozzá az égő bokorból. Isten ekkor magyarázta el Mózesnek, hogy miként akarja kivezetni lzráel fiait a rabszolgaságból. Mózes úgy érezte, hogy ő maga teljesen képtelen Isten terveinek végrehajtására. Még azután is, hogy Isten biztatta és megígérte segítségét, Mózes habozott mig végül is “felgerjede az Ur haragja Mózes ellen." (11. Móz. 4:14.)

Évezredeken keresztül Isten elhívta és megbízta az ü szolgáit. Amint Mózes tette, sokan feleltek hívására és sokan megijedtek a megbízástól. Voltak akik elfutottak, mint Illés próféta tette, mikor munkája feléhez ért. Mások, mint Jónás, elfutottak mielőtt elkezdték volna.

Legtöbben közülünk, mikor Isten hívása, megbízása elhangzik egy ideig habozunk. Halasztgatjuk, vagy viszszautasitjuk. Ha azonban megemlékezünk azokról a csudálatos példákról, amiket Isten mutatott nekünk, hamarosan rájövünk, hogy Isten megerősíti azokat, akiket kiválaszt. Mi is megtanuljuk hogyan kell hittel, Isten iránti bizalommal és Tőle nyert erővel mondani: “Imhol vagyok.”

IMÁDKOZZUNK:

Oh mennyei Atyánk! Adj bátorságot és erőt feladataik elvégzéséhez, Add, hogy megismerjük, hogy Te vagy a mi szerető Atyánk. Taníts engedelmességre, tudván, hogy Te megerősítesz minket a Te szolgálatodban. Jézus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ma igy szólok az én Uramhoz, “Imhol vagyok, használj fel engemet a Te szolgálatodra.”

Spencer S. Erzsébet (Colorado)

JULIUS 2 .