Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-05-01 / 3. szám
“Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Ur szabaditását, amelyet ma cselekszik veletek.” II. Móz. 14:13. Olvasd : Jel. 7:9-17. \ Z IZRAELITÁK a Vörös Tenger partján táboroztak, az Ur rendelete szerint. Vezetőjük Isten embere, Mózes volt. Válságos helyzetben voltak s a nép Mózest kezdte hibáztatni s Istenhez kiáltott. Mózes, Istenben való rendíthetetlen hitében, tudván, hogy Isten meg tudja és meg is akarja menteni népét, igy kiáltott: “Ne féljetek, megálljatok.” És annak az órának a csendességében Isten parancsot adott, olyat, amely mélyen átjárta Mózes szivét, ahogy átjárta a mienket is, amint olvassuk: “Szólj Izrael fiainak, hogy induljanak el.” (II. Móz. 14:15.) Félelmek és megpróbáltatások idején vigasztalást és segítséget jelentettek számomra Mózesnek ezek a szavai: “Megállj, ne félj, indulj el.” Siető, sőt rohanó napokat élünk. Nézzünk szembe az élet kérdéseivel azzal a nyugodt biztonsággal, amely a keresztyén ember kiváltsága. Akkor hallani fogjuk Isten szavát, amint szól, hogy induljunk el és lássuk meg a csodákat, amelyeket tesz. JUNIUS 30. IMÁDKOZZUNK: Taníts minket óh Isten, hogy éljünk úgy mint a Te gyermekeid. Segíts, hogy csendességben legyünk s meghalljuk a Te szódat. Szent Lelkeddel kapcsolj össze azokkal, akik szintén a Te általad kitűzött célt kívánják elérni. Az Ur Jézás nevében kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt. 46:2.) Walton W. Carl, mérnök, (New Jersey)