Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-05-01 / 3. szám

“Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!" Máté 7:11.

Olvasd : Mát. 6:25-34.

KIS KERTEMBEN egy reggel belenéztem egy madárfészekbe. Három tejás volt benne. Hirtelen arra riadtam, hogy erős ütés éri a jobb fülem. Körülpillantva, hogy ugyan mi lehetett az, észrevettem, hogy az anyamadár volt s már éppen egyenesen az arcomnak röpül neki. Csőrével, karmaival akart tépni, ahogy csak tudott. El-elrepült kis távolságra s onnan rohant meg újra meg újra, mindaddig, inig csak el nem takarodtam a fészek közeléből.

A természetadta védekező ösztönnek van valami rokonsága a Teremtő magát-adó szerctetével. Milyen gyakran közbeveti magát Isten, hogy megvédjen bennünket valami ránkjövő veszedelemtől. Gyakran nem is vagyunk tudatában. Máskor meg nem sokat törődünk az Ő szeretetteljes gondoskodásával és gondviselésével. Annyiszor panaszkodunk a magunk kis sérelmei miatt!

Ma gondoljunk arra, hogy mutatta meg Isten irántunk való áldozatos szeretetét azzal, hogy Megváltót küldött nekünk. S milyen csodálatos, hogy tudtunkra adta az Ő szeretetét a mi áldott Megváltónk által.

IMÁDKOZZUNK:

Mennyei édes Atyánk, tégy minket alázatosokká Teelőtted. Könyörgünk, vedd birtokodba egész életünket. Változtasd ezáltal gyengeségünket erővé, gonoszságunkat szeretetté. Jézus nevében könyörgünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten Fia azért jött, hogy megkeressen és megváltson minket.

JUNIUS 13.

Swayampati D. R., vegyész, (India)