Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-05-01 / 3. szám

“Fogoly voltam és eljöttetek hozzám.” Máté 25:36. Olvasd : Mái . 25:38-46. J^ÉHÁNY HÓNAPJA két európai, menekült család érke­zett városiunkba. Egyházunk hozatta át őket. Az idő múltával egyre több örömünk volt bennük, azt látva, hogy egyházunk és városunk népe milyen készséggel sietett se­gítségükre, hogy új otthonukat berendezzék és új életüket elkezdhessék, öröm volt látnunk, hogyan tűnik el lassan­ként életük gondja és terhe. Ha a háború-sujtotta országok népeire gondolunk, úgy érezzük, hogy ők valóban “börtönlakók”, foglyok. Mindegy, hogy internáló táborokban vannak-e vagy az országútat járják, hajlékot keresve. Most rájuk vonatkoztathatjuk Jézusnak azt a gondo­latát: “Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legki­sebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40.) Mostani jótételünkkel “rabságukban” látogatjuk meg őket s teszünk jót velük Krisztus nevében. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük azt a szivünkben felfakadó vágyat, hogy másokon segítsünk. Áldj meg bennünket, hogy jószivvel szol­gáljunk másoknak és kérkedés nélkül tegyünk jót pusztán szeretetből, mint ahogy Krisztus is szeretett minket és önmagát adta értünk. Ámen MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Isten szeretete oly nagy és oly gyöngéd, hogy min­denüvé, mindenkihez elér. Thomas F. Henrik, nyomdász, (Connecticut) JUNIUS 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom