Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Az Urnák angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el... És felkelvén elméne.” Ap. Csel. 8:26,27.

C ZOM SZEDÜNK üzleti úton volt. Hazafelé idnult n volna, de lekésett a vonatról. Azzal vigasztalta meg magát, hogy a vonatról való lemaradása bizonyosan valami jó cél érdekében történhetett. Amikor a városba ért, betért egy vendéglőbe, ahol egy részeg ember szólította meg. Öblös hangon szegezte neki a kérdést a részeg:

— Most már kezdem hinni, hogy van valami igazság ebben ez Istenről való beszédben. Mit gondol Istenről uraságod?

— Attól tartok, barátom, válaszolt az utazó, — hogy maga ma este nincs abban az állapotban, hogy Istenről beszélgethetnénk. De itt a névjegyem. Ha komolyan érdekli a kérdés, keressen fel holnap.

Másnap az ember meglátogatta. Elmondta, hogy ő mérnök-ember, de állását elvesztette és családjától is elszakadt — iszákossága miatt. Jó hosszú időt töltöttek együtt imádkozásban s Isten rávezette ezt az embert a felfelé vezető útra, egy új élet felé.

Szomszédom később ezt mondta:

— Le kellett hogy kések arról a vonatról, mert Istennek szüksége volt rám.

. Filep és a Szerencsen történetének egy molern formában való megismétlődése ez a történet. Isten munkálkodik itt is egy keresztyén ember által, hogy valakit Krisztushoz vezessen.

Ha várakoznunk kell az életben, Urunk, Istenünk, segíts, hogy ne vesztegessük az időt azzal, hogy magunkat emésztjük, hanem inkább ragadjuk meg az alkalmakat, amelyek ekkor kínálkoznak felénk. Segít, hogy minden körülmények közt keressünk Téged, hogy Te azután munkálkodhass általunk. Krisztus nevében. ÁMEN.

Olvasd : Ap. Csel. 8:35-40.

Kingswood I. Piroska (Ontario).

JANUÁR 13.