Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-05-01 / 3. szám

“Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten." Zsolt. 46:11.'

Olvasd : Mát.Ev. 15:21-28.

Z ELSŐ ALKALOMMAL, liogy későn tértem haza, amikor már mindenki aludt, valami újat tanultam az édesanyákról. Óvatosan becsuktam a külső ajtót és lábujjhegyen mentem fel az emeletre. Amint szobámba mentem, hallom anyám hangját: “te vagy az, fiam?”

Ahogy múltak az évek, bosszantott, hogy anyám még mindig gyermeknek néz és számontartja, hogy mikor jövök, mikor megyek. Felnővén, kezdtem megérteni az édesanyáknak azt az érzését, amely nem hagyja őket addig elnyugodni, amig nem tudják, hogy mindenki biztos helyen hajtja fejét álomra a családban.

Künn a világban bizony senki nem álmatlankodik amiatt, hogy mikor fekszünk le, meg hogyan élünk. Tényleg senki? Mindnyájunk mennyei Atyja az, aki törődik minden lépésünkkel. Csendesen, de határozottan szól. Szeretetére és gondviselésére bátran rábízhatjuk magunkat és mindennünket. Valahányszor nem úgy élünk, mint ahogyan Ö kívánja mitőlünk, az a belső hang kérdezi: “fiam, te vagy az?”

IMÁDKOZZUNK:

Mindenható Isten, add meg nékünk, hogy jelenléted örök útitársunk legyen. Fogd meg kezünk és vezess úgy, hogy békességet és vigasztalást találjunk Tebenned a Krisztus által. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jó nékem az Ur közelében lenni.

Ward Imre, tanító (Tennessee)

MÁJUS 9 .