Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

ÁPRILIS 14. “Alázatosan egymást különbnek tartván ti magatok­nál.” Fii. 2:3. A M IKOR megkeresztelkedtem és az Egyházba belép­tem, legnehezebbnek találtam azt a tanítást követni: “Alázatosan egymást különbnek tartsátok ti magatoknál!” A szeretetről elmélkedve, megtanultam, hogy az édes­anya együtt-szenved szelhetett gyermekével és gyermeké­nek még a bűnéért is felelősséget érez. Maga Jézus is úgy szenvedett azoknak hitetlenségéért, keményszivüségéért és kegyetlenségéért, akik megfeszítették Őt, mintha mindez" ü Maga követte volna el. Mert szeretett minket, magára vette bűneink büntetését. Mikor Krisztus szeretetének fényénél megvizsgáltam magamat, rájöttem, hogy nincs bennem elég szeretet ahoz, hogy mások gyengeségeiért és hibáiért felelősséget vállal­jak. Lelkem azonban hamarosan tüzet fogott a Krisztus szeretetének lángjától s azóta az Ő szeretetének fényében imádom Istent. Ahoz, hogy Isten lélekben és igazságban való imá­­dására (Já,n. 4:24.) és szeretetben való szolgálatára (Gál. 5:13.) eljuthassunk, rá kell térnünk a kereszt útjára. Min­den nap imádkoznunk kell szeretetben való megújulá­sunkért. Mindenható Atyánk, nem tudjuk felmérni a Jézus Krisztus ke­resztjében nyilvánvalóvá lett szereteted mélységét. De szivünk meg­törik e végtelen szeretet láttára; csepegtess e szívbe új indulatot- Áldj meg bennünket, hogy vállaljunk részt szeretettel mások terhei­ből, szenvedéseiből, áldott Megváltónk nevében. ÁMEN. Olvasd : Fii. 5:5-11. Murakami Osamu (Japán).

Next

/
Oldalképek
Tartalom