Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-03-01 / 2. szám
“Nem a magam akaratát cselekszem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.’’ Ján. 5:30. I iSTEN AKARATÁT csak úgy tölthetjük be, ha a magunkét alávetjük az Ő akaratának. Csak egyetlen akarat érvényesülhet, — Istené. Krisztus felismerte ezt az egyetlen akaratot, amikor igy szólt: “Nem a magam akaratát cselekszem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” Magasztos látvány az olyan ember, aki imádság útján keresi Isten akaratát. Ez által az ember nyugtalan lelke nyugalmat talál a Mindenható jelenlétében. Az imádság Istennel való társalkodás. Alkalom arra, hogy megbeszélgessük Istennel az élet problémáit, bajait és áldásait s az Ő akaratát kutassuk. Alkalom arra, hogy Istennek minden Ő jó adományát és tökéletes ajándékát megköszönhessük. Mindazok, akik közösséget tartanak fenn Istennel, találnak munkát Isten szolgálatára és nyernek erőt a szolgálat elvégzésére. Az Istennek való engedelmesség belső kapcsolat Isten és ember között. Nem valami külsőleges kapcsolat. Olyan eredménye az életünknek, melyre eljutni s melyet fenntartani csak Istennel imádság útján való állandó, bensőséges lelki közösség által lehet, az Ő akaratát keresve. Engedelmeskedni Istennek annyi, mint az ő akaratát cselekedni. Vájjon el lehet-e rólam mondani, hogy én az Atya akaratát cselekszem? Mennyei Atyánk, a Te jelenlétedben gyönyörködik a mi lelkünk. A Veled való közösség által segits, hogy fürkésszük felőlünk való akaratodat. Segits bennünket, hogy a Te akaratodat cselekedjük és Néked éljünk ma is. Áldott Idvezitönk nevében kérünk. ÁMEN. Olvasd : Ján. 5:25-39. Ferper M. Kornél (Fülöp-szigeteki, MÁRCIUS 30.
