Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - SZEVERÉNYI JÁNOS: Halálos konszenzus vagy hitvalló követés?

SZEVERÉNYI JÁNOS Halálos konszenzus vagy hitvalló követés? „És kijött a halott..." Qn 11,44a) A vitaanyag fontos kérdéseket vet fel, szükséges ezekről gondolkodni, beszélgetni. Az egyház őrzi az örök és a történelmi értékeket, de minden korban meg kell hogy találja a kulturális kapcsolópontokat környezetével, „...e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai" (Lk 16,8b) - figyelmeztet Jézus. Tanulni lehet, sőt kell a világtól (is) az adminisztrációt, a technika használatát, a munkaszervezést és minden mást, ami szolgálatunkat közvetíti, hatékonyabbá teheti; de ez alapvetően nem az egyház lényegéhez, küldetéséhez tartozó terület. Az „élő kövek" és az „evangélikus megújulás" fogalmak számomra mást és többet jelentenek, mint ami a tanulmány nagy részében olvasható. Egyházunknak elsősorban nem stratégiára van szüksége, hanem döntő módon megtérésre, lelki megújulásra. Nincs az a professzionális tervezés, világtól átvett módszer, ami az egyházon segíteni tudna az Istentől jövő újjáteremtés nélkül. A vitaanyag spirituális hiányán egy szép preambulum sem segítene. Több kell. Az új stratégiát át kell hogy itassa a megtérés evangéliuma, a régi, rossz, illetve lejárt dolgok, jelenségek megnevezése és a Jézus személyén, tanításán tájékozódó tervezés, látás. A vitaanyag gyakran használja a spiritualitás kifejezést. Ennek csak abban az esetben van létjogosultsága, jelentősége, ha ez Isten Szendéikének intenzív munkáját jelöli életünkben. Nem meditációra, elcsendesedésre van szükségünk csupán, hanem prófétai, újjáteremtő igére, csodára, amely a negyednapos hullát is kihozza a sírból. A mai idők hasonlatosak a keresztyénség első évszázadaihoz. Eljött a hitvallás ideje. Sok esetben rövid távon sem tart meg a pénz, az állami támogatás, épületek, szakmaiság, szervezés, kultúrprotestantizmus, hagyomány, egyebek. Ami lebomlott az egyház életéről az elmúlt 150-200 évben, nagyrészt nem Istentől való volt. A konstantini korszak végérvényesen lejárt, annak legtöbb területével, vonatkozásával együtt. Erezhetően rendkívül keserves ezt felismernie az egyháznak. Nem is akarja, hiszen döntő és nagy változásokat igényelne, és az nem más, mint a megtérés, metanoia (= a gondolkodás teljes megfordulása) Jézus személyéhez, tanításához, stílusához, módszereihez. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13,8) Erre azt szokták mondani, hogy a kor viszont mindig más, változik. Ezzel egyetértek, de a hangsúly mégiscsak Jézuson van, mert ő ma is él, az övéit vezeti, hozzá lehet alkalmazkodni, vagyis követni őt.