Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások társadalompolitikai szemszögből - CSERMELY PÉTER: Értékőrző, értékteremtő, együttműködő egyház

gyok, különösen nagy öröm. Hadd egészítsem ki ezt a fogalmat a szakember jogán. A hálózatban gondolkodás túlmegy annak a stratégiában is említett igazságán, hogy „minden mindennel összefügg". Magyar kutatók, Barabási Albert-László és Vicsek Tamás eredményei szerint azok a hálózatok maradnak fenn tartósan, amelyek dinamikus csoportokból állnak. Fontos tehát, hogy gyülekezeteink ne zártak, hanem folytonosan megújulok, egymással és a külvilággal új és új kapcsolatokat keresők, együttműködők legyenek. Ez a valóságban is így van sok helyen. Érdemes megfontolni a stratégia továbbgondolása során, hogy milyen eszközökkel lehet ezt a nyitottságot, ezt az együttműködést tovább ösztönözni, terjeszteni, bővíteni. A stratégia 4.1.4.-es pontjába az összetartás és a szolidaritás mellé érdemes tehát az együttműködés fogalmát is beemelni, amely a gondolkodás, az elfogadás önállóságának egy elemi szintjét is megjeleníti. Meggyőződésem, hogy egy modern egyház esetében a gondolkodás, az elfogadás megértő, együttműködő önállósága korparancs. Az együttműködés az evangélikus egyház és a többi történelmi egyház között is olyan sok-sok évtizedes hagyomány, amelyben az evangélikusok mindig is a motor szerepét töltötték be. Legyünk erre büszkék, jelenítsük meg a stratégiában ezt a mai Magyarországon különösen példaadó jellemzőnket hangsúlyosabban. Rohanó századunkban, az egyperces beszélgetések korában különösen fontos az Elcsendesedés Háza és mindaz a szupervíziós, segítő munka, amelyet a stratégia a lelki igénybevételnek kitett vezetők, lelkészek számára tervez és biztosít. A stratégia igen hangsúlyosan szól a családbarát egyházról. Fontos lenne ezt a magukat evangélikusnak vallók összetartási igényével is összehangolni. Család, evangélikus család nehezen jöhet létre akkor, ha a családot majdan megalapítók nem kapják meg a megismerkedés lehetőségét. Erre a gyülekezeti élet és az ifjúsági munka színterei ma is megannyi jó alkalmat kínálnak a fiataloknak, de érdemes lenne ezt nyitottabban, céltudatosabban is felvállalni, tervezni. Fontos lenne a kapcsolatok teremtésében az internet adta lehetőségeket is kihasználni. Nem biztos, hogy egy evangélikus közösségi weboldal terve eleve elvetendő. A tapasztalatok szerint sok esetben a nagyszülő és az unoka meglepően jól megérti egymást az internet használatában. A fiatalok segítségével a web, az e-mail adta lehetőségek olyan idős embereknek is nyújthatják a közösséghez tartozás mindennapi élményét, akik fizikai állapotuk miatt a személyes jelenlétre már nem képesek. Végül tehetséggondozóként néhány szót szeretnék szólni az oktatásról is. A Fasori gimnázium legenda a magyar tehetséggondozás és a magyar tudományosság történetében. Ez a hagyomány kötelez. Az evangélikus egyháznak a kiválóság egyházának kell lennie, ahol a kiválóság mindenki sajátja, és mindenkiben más és más formában jelenik meg. Közöttünk mindenki kiválónak érezheti magát, mert a hívő közösség segít fellelni mindenkinek saját magában a kiválóságot, Isten belé helyezett szikráját, a Szentlélek benne munkáló erejét. A tehetség modern felfogása szerint mindenki tehetséges lehet. Ezt a bizalmat, ezt a hitet kell egymásban elültetnünk, és akkor egyházunk nemcsak magukkal megbékült, társaikat becsülő és segítő emberek egyháza lesz, hanem otthont ad annak is, hogy oktatásában, gyülekezeteiben új legendák szülessenek. Igen nagy megtiszteltetés és öröm lesz a számomra, ha ehhez a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács (www.tehetsegpont.hu) elnökeként akármilyen csekély mértékben is hozzájárulhatok.