Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám
Hozzászólások módszertani szemszögből - LEVENTE PÉTER: Erősen vár a mi Istenünk - az elszámolásra!
„Legyünk Egyház, ki emberi, ki szívvel ítél, lélekkel tanít, szívósan szolgál, és nem felsőbbrendűen, hanem odahajolva kérdez." A kérdések nem az önmegvalósításra, hanem az önismeretre vonatkoznak: - Ki vagyok én? - Kinek szeretnék látszani? - Ki vagy te? - Kinek szeretnélek látni? - Kik vagyunk mi? Segítő kérdések: - Ki vagy te, Isten vagy a Baál? - Kinek szeretnél te látni engem? - Kiknek szeretnénk látszani? Dr. Levente István puritán protestáns, ötvenöt éven át presbiter édesapám fohászát ajánlom egyházfejlesztő felebarátaim figyelmébe: „Add, Uram, ne az én szám járjon, hanem a Szentlélek szóljon belőlem, hogy aki hallja, annak épülésére, és ne rombolására szolgáljon. Ámen." Az önismereti kérdéscsoportokat ifjúkorban sűrűbben, idősödve ritkábban, de életem végéig rendszeresen igyekszem megválaszolni. Tehát folytatva az apa mutatta utat, magam így választottam huszonnégy éves koromban, a Marxista Esti Egyetem esztétika-filozófia szakán elvégzett hat szemeszter után: „Nem idealista materialista, hanem realista, Jézus-követő, egyistenhívő leszek." Apám három hátrányra hívta fel a figyelmemet, döntésemet hallva: „Nem jutsz vezető álláshoz, nem kaphatsz Kossuth-díjat, alacsony lesz a nyugdíjad." Miután ezek csupán anyagi hátrányt jelentettek, szellemileg viszont az önálló gondolkodás-döntés-cselekvés hármas egységének gyakorlását kaphattam cserébe, megtetézve a lelki hűség koronájával, a rendíthetetlen önbizalommal. Napi vergődéseim közepette az önbizalomhiány szakadéka és a végtelen önbizalom kopár sziklaorma közötti kapaszkodás helyett azóta is igyekszem a rendíthetetlen önbizalom ösvényén egyensúlyozni. 9 magatartáskultúra 1. főnév: Az ösztönös-eszes-társas emberi viselkedési fázisok lehetséges ötvözete; olyan ember lelki tulajdonsága, aki képes lelkierőt adni társainak, akivel való találkozásom után erősebbnek érzem magam, de legalább annyi erővel bírok, amennyivel találkozásunk elején. „Legyünk Egyház, ki emberi, ki szívvel ítél, lélekkel tanít,
