Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - LEVENTE PÉTER: Erősen vár a mi Istenünk - az elszámolásra!

Alulírott Levente Péter hatvanhat esztendei evangélikus létem, hatvanévi ökumeni­kus tapasztalatom, végül huszonöt évadnyi magatartáskultúra-kutatásom eredmé­nyének gondolatait osztom meg fogaskerékként a magyarul értő evangélikusság-ke­reszténység ébresztőórájának csörgetése érdekében. Köszönöm a bizalmat, igyekszem megszolgálni. A vitaanyag rendkívül színes, logi­kus, reményt keltő. Ezért csatlakozom hozzá kis fogaskerékként, mint gondolkodó órásinas, a működés eredményesebbé tétele érdekében. Természetesen a Mester felé elszámolásra készen. A taktikai elképzelésekhez kívánok elsősorban hozzászólni. Véleményem szerint ugyanis a taktika alulról jövő kezdeményezésként a végrehajtó személyéhez, az adott helyhez, pillanatnyi állapothoz kötött. A felelősségteljes stratégák vitája, megállapodása után a napi működésért felelős taktikusok 2 egyéni teherbírásán, szakmai alkalmasságán, lel­kiismeretén múlik, hogy a helyi ébresztőórák sietnek, késnek, vagy urambocsá' szinte pontosak, vagy állnak. A stratégiai célokat időrendi, tartalmi és formai szempontból szükséges meghatározni a vita után, további meddő viták nélkül. A stratégia felülről jövő kezdeményezés. A végső cél meghatározása a legfelsőbb vezetők/stratégák személyes felelőssége. A stratégiai célokat megvalósító taktikusok saját körülményeik előnyeit, hátrányait kihasználva transzpo­nálhatják (mivel ez nem katonaság) a stratégiai utasításokat, legjobb tudásuk szerint. Gyakorló, alulról jövő taktikusként egyetlen stratégiai megjegyzéssel kezdem hoz­zászólásomat: -Javaslom az öt stratégiai cél időrendi sorrendjének megváltoztatását, vagyis a „Képző egy­ház" a negyedik helyről kerüljön az elsőre, 3 a további sorrend változatlan. Stratégiai szempontból az egyházfejlesztés (3.2.1. - lelkészi és egyházközségi munka, misszió, ökumené, egyházszervezet) csak a második lépcsőtől lehet eredményes. Meg kell hogy előzze a vitaanyagban negyedik helyre tervezett képző egyház (3.2.4. - köz­oktatás, felsőoktatás, felnőttképzés, hitoktatás, tudomány) korszerűbb, gyakorlatiasabb, ezáltal eredményesebb működtetése. Természetesen a magyarul értő evangélikus helyi gyülekezetek közül egyesek előbbre tarthatnak egy-egy istenáldotta lelkész és csapata jóvoltából mint az úgyne­vezett egyház. Azokon a helyeken szimultán folyhat a képző egyház és az egyházfej­lesztés (3.2.1. - lelkészi és egyházközségi munka) megvalósítása. Tapasztalatcserére, lelkigyakorlatokra őket, a már önképző, kreatív lelkészeket és gyülekezeti aktív társai­kat érdemes kapacitálni, ha még bírják. Lelki, szellemi és anyagi támogatással első­sorban őket szükséges motiválni. A prioritások között tervezett tartalomfejlesztési szándékot (5.1.) kívánom szol­gálni ezzel a munkámmal is. Megköszönve és megszavazva természetesen a materiá­lis terveket, nagyszerű teljesítményét azoknak a testvéreinknek, akik az épületeinkkel törődnek és a számokkal bíbelődnek. Konkrétan arra számítok, hogy a presbiteri ülé­sen a szellemi és lelki feladatok, javaslatok nem szorulnak az „egyéb ügyek" napirendi pontba, egy kedélyesen fáradt legyintéssel, miszerint „X. Y. presbiter társunk ismét sokat beszélt" (nem az anyagiakról).

Next

/
Oldalképek
Tartalom