Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - DOBÓNÉ KISS ILDIKÓ: A gyülekezeti élet megújulása

élete végéig. Jónak tartom a felnőtteknek tartott bibliaiskolákat, amelyet gyülekezeti körben is meg lehet szervezni. De ezen túl gyakorolni is kell a bizonyságtételt. Nem szabad szégyellnünk az evangéliumot senki előtt. Fontosnak tartom, hogy nem keresztény barátainknak, ismerőseinknek is tudjunk és merjünk a hitünkről beszélni. Tudniuk kell, hogy van kihez fordulniuk, ha bármilyen szempontból bajba kerülnek. Nem szabad, hogy a kívülállók szemében a kereszténység, a keresztény ember valamilyen misztikus ködben jelenjen meg. A bizonyságtételnek van egy másik gyakorlata az egyházban, amellyel nálunk ritkábban lehet találkozni: a hívőknek egymás előtt elmondott bizonyságtétele az istentiszteleteken. Ezzel inkább egymást erősítjük és építjük, de bármikor lehet olyan ember a templomban, aki még nem tért meg, és éppen egy ilyen bizonyságtételen keresztül szól hozzá Isten. Azt gondolom, ezek a tanúságok abban is segítenek, hogy életünk minden történésében figyeljünk az Úrra, és megtanuljuk megismerni a hangját. Arra is megtanítanak, hogy mindenért hálát tudjunk adni. Az Elcsendesedés Házát jó ötletnek tartom. Fontos, hogy minél több időt töltsünk Istennel. Akkor tud szólni hozzánk, akkor tud átformálni minket, ha a jelenlétében vagyunk. A liturgikus formák ismertetésén túl még azt is fontosnak tartanám, hogy olyan hitmélyítő gyakorlatokat is közelebb hozzanak az emberekhez, amelyek az evangélikusok között kevésbé ismertek, éppen ezért ritkábban élnek vele. Ilyen például a böjt. A gyülekezetek gazdasági nehézségei megoldhatók lennének a tized fizetésével. Amint megtapasztalja az ember, hogy mindent Istentől kapott, felébred benne a vágy, hogy mindennel őt szolgálja. Tudom, hogy a tized fizetése ószövetségi törvény, de a Példabeszédek könyvét olvasva Isten azt mutatta nekem, hogy ez ma is ugyanúgy tetszésére van. Az olyan településeken, ahol kevés evangélikus van, házi csoportok, imaközösségek létrehozását javaslom. Egyébként is szorgalmazni kéne a kisközösségek létrejöttét a nagyobb gyülekezeteken belül, ahol még nincsenek ilyenek. A gyülekezetek közösséggé válását szerintem is elősegíti, ha megosztjuk a munkákat. Tavaly elvégeztem a gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamot, és jó kezdeményezésnek tartom. De azt gondolom, a lelkészeknek is jobban át kéne állni a csapatmunkára a gyülekezeti élet különböző területein.