Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - BOZORÁDY KRISZTA: Küldetés és identitás

mot, amely játékos, örömöt, vidámságot eredményez, ahol nem a teljesítmény a cél, hanem a közösségépítés, az állóképesség növelése és a fegyelmezettség, az összesze­dettség spontán módon történő fejlesztése. 2.1.4. Ének-zene. Az énekléssel kapcsolatban nem tananyagbővítésre gondolok, ha­nem arra, hogy pár száz diákból lehetne találni legalább egy kamarakórusra való, éne­kelni szerető tanulót, s ha ők a kórusmuzsika széles palettájáról modern darabokat is megszólaltatnak, másokban is vágyat ébreszthetnek az éneklésre, de legalábbis egy-egy ünnep során esztétikai és akár spirituális élményt is nyújthatnának. 2.2. ÖKUMENIKUS JELLEG ÉS IDENTITÁS A DIAKÓNIÁBAN Az identitás kérdését a diakóniai munkában lazábban kell kezelni. Elsősorban arra gon­dolok, hogy a ránk bízott idősek, fogyatékkal élők, hajléktalanok, szenvedélybetegek, tehát gondozottaink főként fizikai és mentális problémáik miatt keresik szolgáltatásain­kat. Akár van valamilyen egyházi háttér mögöttük, akár nincs, feléjük spirituális értelem­ben általános, biblikus szellemiséget kell képviselnünk. Az Emmaus Szeretetotthonban, ahol időseket gondozunk, négy-öt felekezethez tartozók és esetenként felekezeten kívü­liek vannak együtt, lelki alkalmainkon evangélikusságunk hangsúlyozása nem köz­ponti kérdés. Az igeszolgálatok és a mentálhigiénés foglalkozások a lutheri teológiát tük­rözik. Ennek eredményeként az intézménynek eléggé egységes a szellemisége, gon­dozottaink az intézményünkben töltött rövidebb-hosszabb idő után részt vesznek az úrvacsorai közösségben. A munkatársak és az idős gondozottak vagy személyesen van­nak jelen a minden reggel tartott áhítatokon, vagy ha nem mozgásképesek, szobájukban látják, hallják az étteremben folyó áhítatokat és a templomi alkalmakat is. Úgy látom, evangélikus identitásunk hangsúlyozása nem segítené a gondozottak belső békéjét. A diakóniában dolgozó munkatársaknak hasznos tartani összmunkatársi értekezle­tet, ahol a szakmai képzés mellett tarthatunk bibliai-teológiai képzést. 3. Infrastruktúra Az infrastruktúrával kapcsolatban nekem úgy tűnik, hogy egy tízévesnél sokkal hosszabb program megvalósítása szerepel az anyagban. Kétségtelen, szükség van bizonyos fej­lesztésre ezen a téren, de három éves württembergi tartózkodásom tapasztalatait sze­retném ismertetni, hogy segítse a megfontolt tervezést. A württembergi tartományi egyházra (1991-1994) az volt a jellemző, hogy a régi templomok kulturális közpon­tokká lettek. A sokfunkciós, modernül felszerelt épületek pedig kihasználatlanok vol­tak. Az infrastruktúra fejlesztésének kellene nyomon követni a gyülekezet, az egyház növekedé­sét, mert nem biztos, hogy az infrastruktúra önmagában biztosítja ezt a célt. Jól meg kellene vizsgálni, hogyan lehet meglévő ingatlanokat jól hasznosítani. Németországi tapasztalatom, hogy a legjobb közösségi alkalmak a házi körökben folytak; ennek töb­bek között nagy előnye, hogy a helyiségekkel kapcsolatban nincs dologi kiadás. Isten áldása kísérje további közös munkánkat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom