Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - GADÓ PÁL: A szeretetszolgálat fontossága

GADO PAL A szeretetszolgálat fontossága Összességében két észrevételt szeretnék megfogalmazni a stratégiatervezettel kapcsolatban: 1. Ez egy nagyon jól átgondolt, szilárd elvi álláspontot tükröző, akadémikusán megfogalmazott anyag. Ha kritizálni akarnám, hibát akarnék felfedni benne, nehezen találnám az ehhez szükséges „fogást" rajta. 2. A fenti megállapítással összhangban van az a hiányérzetem, hogy nem lelem benne az Isten szeretetének melegségét. Nem látom azt a törekvést, hogy olyan egyházat szeretnénk építeni, amelyben megvalósul Jézusnak az az egyértelműen megfogalmazott célkitűzése, hogy követői bővelkedő életet éljenek, hogy teljes öröm legyen osztályrészük az életben, hogy az ő öröme bennük megmaradjon (Jn 15,11; 16,24). Nyilvánvalóan ebbe az irányba vezet a családbarát egyház (6.1.1.1.) megteremtése vagy az Elcsendesedés Házának létrehozása (5.2.3.). A vízió megfogalmazásában azonban egy olyan gyülekezetekből felépülő egyházat szeretnék látni, amely befogadó, amelyben otthonra találhatna minden közösséget kereső ember, és ahol testi és szellemi adottságainak megfelelő szolgálatot végezhetne mindenki, aki erre vágyik. Ennek megfelelően a szeretetszolgálatnak át kellene hatni az egyház teljes szövetét, és nem csak elkülönített diakóniáról kellene beszélnünk. Az egyháztagok és gyülekezetek szolidáris szeretetre nevelése fő stratégiai célkitűzés kellene hogy legyen. Ennek lelkületét kellene széltében-hosszában terjeszteni, ápolni. Az egyik feladat, amelynek végrehajtása segíthetné e cél elérését, ha az egyházi épületeket, kiadványokat, programokat minden szinten (gyülekezet, központi helyiségek, iskolák, múzeum, bibliaórák, konferenciák, kiállítások stb.) mindenfajta akadályozottsággal élő ember (mozgás-, látás-, hallás-, értelmi sérült, krónikusan beteg személy) számára fizikailag és szellemileg kényelmesen és önállóan használhatóvá tennénk, mondjuk a stratégia által átfogott tíz év folyamán. Ehhez nagy leleményesség és sok pénz kellene, de ha lényegesnek tarjuk, akkor kompromisszumok nélkül ide kellene csoportosítani a kellő erőforrásokat. Minthogy az egyház tevékenysége nagyrészt megszólításból, beszédből, a szavak fegyverének használatából áll, fontos feladat lenne megtanulni az emberi méltóságot tiszteletben tartó, sohasem bántó, megalázó szóhasználatot elsősorban a fogyatékos emberek vonatkozásában. Ez a tanulási folyamat például a média és a közigazgatás szereplőit il-