Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - HARMATI BÉLA: Oázisegyház

szefüggésben a gyülekezetek, gyülekezeti közösségek szerepe? Természetes, hogy az intézmények, iskolák, szeretetotthonok, egyesületek, zenekarok, kórusok stb. szerepe igen jelentős lehet, ha „jól képzett, motivált emberek húzzák az egyház szekerét" (5.3.). A későbbi fejezetekben a stratégiai célok vázlatainál olvasunk erről bővebben. A vitaanyag ettől a fejezettől kezdve sok jó ötletet, javaslatot sorol fel a gyülekezetek, az ifjúsági munka, az egyházi intézmények számára. Ezeket a javaslatokat, amelyek több ponton ismétlést jelentenek, rendszerbe kellene foglalni. Probléma, hogy a megvalósítandó javaslatok egymás mellé „öntése" nem segít azok prioritásának vizsgálata nélkül. Nagy kérdés, kit szólítanak meg ezek a javaslatok, azaz ki, mikor, hol kell hogy elkezdje végrehajtani ezeket. Vajon 2017-ig ezen programokat meg lehet egyházunkban valósítani a végrehajtáshoz szükséges csapat nélkül? Véleményem szerint a 2017-ig tartó időszakaszban a legfontosabb kérdés az egyházi oktatás-nevelés-képzés problémája, és csodálkozom, miért maradt ki hittudományi egyetemünk a stratégiai tervezésből. A legutolsó évtizedek végzett teológiai évfolyamai - tisztelet a kivételnek - nem mutatnak biztató képet. Talán azért, mert a fejkvóta megállapítása miatt teológiánk igyekezett minél több hallgatót felvenni, és nem szűrte meg alaposan tudásukat és lelki felkészültségüket a felvételi és a vizsgák alkalmával? Még nehezebb kérdés: mit tudunk kezdeni azokkal a lelkészekkel, egyházi tisztségviselőkkel, akik környezetük, gyülekezetük és a társadalom számára is megbotránkoztató módon élnek, bibliai és humán polgári erkölcsöt is megszégyenítő módon rúgják szét házasságukat és családjukat, és ezzel hiteltelenné teszik lelkészi szolgálatukat? Mit sem segít rajtuk és a megbotránkoztatott gyülekezeteken, hogy sokszor egy ilyen lelkész személyes befolyásával visszaélve ráveszi a presbitériumát, hogy botránya ellenére ne űzzék el! 8. A gyűjteményekről szóló fejezet rövid, összefogott és kapcsolódik a missziós tanítás és képzés problémaköréhez. Ebben az összefüggésben ma, 2009-ben a legnagyobb probléma az anyagi erő hiánya és a bizonytalan jogi helyzet. 9. Biztató az oktatás-nevelés vonalán, hogy 2008. november 3-5. között az OLMK keretében megtárgyalásra került a lelkészi továbbképzés és a Lelkészakadémia programja. Egyházmegyei és egyházkerületi közgyűléseken már napirenden van a program megbeszélése. Nincsenek viszont világosan elkülönítve a feladatok az egyes egyházi szervezeti egységek számára a gyülekezetektől kezdve a felsőbb egyházi szervezetekig és intézményekig. Nem világos, ki miért felelős, és olyan sok, egyébként helyes és tetszetős megvalósítandó ötletet sorol fel a program ömlesztve, amelyek tömegében elvész az egyes egyháztag és a tisztségviselő. Kevesebb megvalósítandó cél több lenne! A program tulajdonképpen laza „ötlethalmaz", rászorul a 6. pontban említett „profiltisztítás" munkájára (6.4.4.1.). A 3.3. pont szerint az előkészítők 42 lehetséges stratégiai célt azonosítottak, kiegészítve 21 horizontális céllal. Ezeket rendszerbe kell foglalni, mert a jelenlegi formában nem áttekinthetők. 10. Javaslom, hogy a stratégiai program kidolgozásában abból induljunk ki, milyen struktúránk és intézményrendszerünk van, ezeknek ma milyen feladataik adódnak