Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - NÉMETH ZSOLT: Kepler pályái és a világharmóniák
Maestlinnel, továbbá Georg Gruppenbach személyében megfelelő nyomdászt találjon a könyvének, illetve kieszközölje a württembergi hercegnél rendszerének egy modelltárgy formájában történő elkészítését. 13 Ugyanekkor megszerezte a tübingeni egyetem rektorának és szenátusának engedélyét arra, hogy könyvét az ő ajánlásukkal jelentethesse meg. 14 (A mű, bár címlapján az 1596-os évszámot viseli, végül csak 1597 márciusának elején látott napvilágot. 15 ) A Mysterium Cosmographicum-ban leírt, a szabályos testeken nyugvó elmélettel Kepler - meggyőződése szerint - választ kapott azokra a kérdésekre, hogy miért annyi a bolygók száma, amennyi (a hat bolygószféra közé öt szabályos test írható), illetve hogy a szféráik miért akkorák, amekkorák (az egymásba skatulyázott szabályos testek köré írt gömbök sugarai magyarázatot adnak). Látszólag már csak az önmagának feltett harmadik kérdésre hiányzott a válasz: hogyan és miért mozognak a bolygók? Életének hátralévő része ennek kutatásával telt. Még könyve megjelenésének évében tiszteletpéldányt küldött művéből Tycho Brahénak. A Keplernél huszonöt évvel idősebb evangélikus dán nemesúr kora legkiválóbb megfigyelő csillagásza volt. 17. Frigyes dán király kegyelte, neki ajándékozta Hven szigetét, hogy azon csillagvizsgálót hozzon létre. így épült meg Uraniborg, majd Stjerneborg, a kor legmodernebb csillagvizsgálói, ahol Tycho 1577-től folytatott rendszeresen megfigyeléseket 16 zömmel maga tervezte műszerei segítségével, melyek révén mindenki másnál precízebben, körülbelül két ívperc pontossággal tudott mérni. (A telihold átmérője 30 ívperc.) Ne feledjük, hogy ekkor még a pozicionális csillagászat korában vagyunk, amikor is az észlelések az égitestek rektaszcenziójának - azaz a tavaszpont irányával (a földrajzi keleti iránnyal) bezárt szögnek - és deklinációjának - azaz az égi egyenlítő feletti magasságának avagy a horizont feletti delelési magasságának - meghatározását jelentették. A lencsés távcsöves csillagászati megfigyeléseket Galilei kezdte meg a XVII. század első évtizedének végén. Észlelései nyomán Tycho kidolgozta saját elképzelését az égitestek mozgásáról. Rendszere a ptolemaioszi és a kopernikuszi világkép sajátos keveréke volt, mely szerint a bolygók a Nap körül keringtek, a Nap viszont bolygórendszerestül együtt a Föld körül. 17 Mind Keplerre, mind Tychóra nagy hatással volt Petrus Ramus (Pierre de la Ramée), akivel az utóbbi 1570 áprilisában Augsburgban személyesen is találkozott. 18 Ramus 1569-ben megjelent Scholae Matematicae című könyvében szenvedélyesen támadta kora burjánzó csillagászati hipotéziseit, és kifejezte azon reményét, hogy megszületik egy tényeken alapuló asztronómia. Tycho válasza a Ramus által adott kihívásra az észlelő csillagászat előtérbe helyezése és teljesítőképességének - egyre tökéletesebb műszerek általi - növelése volt, Kepleré pedig a bolygómozgások levezetésének kísérlete az alapvető harmóniákból. A kor legjobb megfigyelő, illetve elméleti csillagászának találkozása és együttműködése szinte szükségszerű volt. A Mysterium Cosmographicum tiszteletpéldányának kézhezvétele és elolvasása után Tycho meleg hangú választ küldött Keplernek, amelyben látogatásra hívta. Tycho szerint a teremtés isteni terve kétségtelenül harmonikus, így Kepler szabályos testeken
