Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - BALÁZS MIHÁLY: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról

17 Pirnát Antal: A kelet-közép-európai antitrinitarizmus fejlődésének vázlata az 1570-es évek elejéig. Irodalom és ideológia a 16-17. században. Szerk. Varjas Béla. Budapest, 1987. 25-29. o. 18 Siegler, Michael: Chronologiae rerum Hungaricarum Transsylvanicarum et vicinarum regionum libri duo. In: Adparatus ad históriám Hungáriáé, sive collectio miscella... Vol. 1. Ed. Matthias Bel. Posonii, 1735. 81-82. o. 19 RMNY 127. 20 Lásd RMNY 189. 21 Marczali Henrik: Regesták külföldi levéltárakból. Történelmi Tár, 1878. 471-472. o. 22 Szentmártoni Kálmán: Gromo, János Zsigmond kapitánya új megvilágításban. In: Keresztény Magvető', LXIX (1937). 170. o. 23 Gromo, Giovanandrea: Compendium di tutto il regno posseduto dal re Giovanni Transilvano et di tutte le cose notabili d'esso regno. (A továbbiakban: Compendium.) Magyarul Tima Renáta fordításában in: Fejedelmek, forradalmak, vasutak. Szerk. Takács Péter. Debrecen, 2000. /Erdélytörténeti Könyvek 3./ 46. o. 24 Compendium, 46. o. 25 Jászay Magda: A kereszténység védőbástyája olasz szemmel. Olasz kortárs írók a XV XV'///. századról. Budapest, 1996. 129-130. o. 26 A magyar tanácsosok mondott nyilatkozatában pontosan ez áll: „De religione nomine domini sui factum responsum sacratissima maiestas vestra clementi animo accipere dignetur." Ferdinánd Biandratának adott válasza 1563. szeptember 22-én így fogalmaz: „...Illustrissimus dux... debebit cavere et polliceri... quod non modo ipse constanter in catholica religione persistet, sed etiam conjugem in ea permanere sinet, ac liberos deo dante ex se descensuros educabit, eandemque religionem itidem apud subditos suos, in quantum fieri potest, promvebit et manutenebit." Közölve: Történeti Lapok, 1575. 842., 887. o. A kérdést érinti Oborni Teréz tanulmánya: A bécsi udvar tervei Erdély visszaszerzésére 1557-1563. Történelmi Szemle, XLV (2003). 109-127. o. 27 Magyar fordításban közölve: A gyulafehérvári humanista költészet antológiája: „költők virágoskertje". Vál. és ford. Tóth István. Budapest, 2001. Egyáltalán nem bizonyos persze, hogy maga az uralkodó is így értelmezte az eseményeket. Nem követendő tehát Szentmártoni Kálmán {János Zsigmond fejedelem. Budapest, 1935. 191. o.) eljárása, aki Borsos Sebestyén jóval későbbi krónikáját idézve az írja, hogy 1564 késő őszén János Zsigmond hadi sikerektől eltelve és jó egészségben tért vissza Erdélybe, „az úr Istent dicsérvén és magasztalván. Mert ő a fejérvári monostorból a bálványokat mind kirontotta vala, kiért a hatalmas Isten az ő hadakozását jó szerencséssé tötte vala". Borsos Sebestyén krónikáját lásd: Erdélyi Történeti Adatok. 1. köt. Kiad. Mikó Imre. 1855. 1-37. o. 28 Második János... török császárhoz menetele. 129. o. In: Zay Ferenc: János király árultatása. Kis Péter: Magyarázat. [Bánffy György:] Második János... török császárhoz menetele. Szerk. Bessenyei József. Budapest, 1993. A műnek újabban előkerült másolatáról Latzkovits Miklós készít a szerzőség kérdését is felvető tanulmányt. 29 EOE, 2. 231-232. o. 30 EOE, 2. 289. o. 31 EOE, 2. 302-303. o. 32 Balázs Mihály: „A hit ... hallásból lészön." Megjegyzések a négy bevett vallás intézményesüléséhez a 16. századi Erdélyben. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál - Pálffy Géza - Tóth István György. Budapest, 2002. 51-73. o. Valamelyest módosított változa csaknem azonos címmel a Felekezetiség és fikció - Tanulmányok 16-17. századi irodalmunkról című kötetben olvasható (Budapest, 2006. 11-36. o.). Rövidített változata jegyzetek nélkül: Umanesimo europeo - toleranza religiosa nella Transsilvania del XVI secolo. In: Annuario 2002-2004. Conferenze e convegni. Ed. László Csorba - Asztrik Várszegi. Roma, 2005. /Accademia d'Ungheria in Roma - Istituto Storico „Fraknoi"./ 15-20. o. 33 EOE, 2. 341., 343. o. 34 EOE, 2. 374. o. 35 EOE, 2. 326-327. o. 36 Mint Mohay Tamás bebizonyította, ez is a Cserey Farkas környezetében, 1780 tájban született mítosz része volt. Lásd a 4. jegyzetben idézett tanulmányt. 37 RMNY 215. 38 RMNY 220. 39 Lás minderről: Antal Pirnát: Per una nuova interpretazione deH'attivitä di Giorgo Biandrata. Rapporti veneto-ungheresi all'epoca del Rinascimento. Ed. Tibor Klaniczay. Budapest, 1975. 361-371.o.