Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - BALÁZS MIHÁLY: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról

van szebeni vallás, amelynek püspöke alá tartozik minden, a szász területeken élő protestáns gyülekezet, s van kolozsvári vallás, amelynek püspöke felügyeli mindazon gyülekezetek életét, amelyek a magyarok lakta területeken alakultak.

29 A Gromónál olvasottaknak megfelelően intézmények létrehozására és egy sor gyakorlati kérdés elrendezésére csak egy esztendővel később, az 1565 júniusában tartott országgyűlésen kerül sor. Az első ízben magyar nyelven megfogalmazott törvények fontosságát talán azért nem hangsúlyozza megfelelően a szakirodalom, mert nem átfogó, elvi jelentőségű határozatokról van szó. Roppant beszédesek azonban ezek az intézkedések, s kétségtelenül arról tanúskodnak, hogy megkezdődött az új politikai alakulat intézményeinek a protestantizmus jegyében történő átalakítása. A Gyulafehérvárt megkülönböztetetten kezelő intézkedések között először azt olvassuk, hogy a Kolozsmonostorban őrzött okleveleket az uralkodó székhelyére kell átvinni, hogy együtt legyenek a funkciójában nyilvánvalóan átalakított itteni káptalan leveleivel, továbbá, hogy „választassanak gondviselők, méltó hív és jámbor személyek gondviselése alá adassanak, kik az előtt tisztek szerént erre gondot viseltének, kiknek ő felsége fizetést is tegyen". A káptalan átalakítása természetesen következménnyel járt az iskolára nézve is. Ezért az országgyűlés - miközben megismétli a marosvásárhelyi iskola fenntartására vonatkozó korábbi határozatot - részletesen foglakozik azzal, miképpen kell nyilvánvalóan immár protestáns alapokon megszervezni a gyulafehérvárit: „Az fejérvári schola megépítésére, jövedelemnek ahhoz szakasztására és tudós személyeknek tartására, kik görögöt, deákot tanítsanak, és az egyházi szolgálat naponként Isten tisztességére hogy öregbedjék, őfelsége jóllehet az keresztyéni kegyességből azelőtt is gondoskodott róla, de az ő kegyelmek országul való engedelmes intésekre és kívánságokra oly gondot akar viselni, úgy akarja megépíteni az fejérvári scholát, hogy országul ő felségével egyetemben kedveskedhessünk." Olyan átalakításról van tehát itt szó, amely a rendek kérésére történik meg, amely azonban immár az uralkodó akaratának is megfelel, ám a gondos megfogalmazás a folyamatosságot is érzékelteti: az új gondoskodás nem más, mint az azelőtti kiteljesedése. A folytonosság és a nagyon lényeges változtatás kettőssége figyelhető meg az egyházi személyek által fizetett megerősítési adó, acathedraticum esetében is. Egyfelől úgy intézkednek, hogy a szász papokat felmentik ennek befizetése alól, ám azzal a megszorítással: ha az ország szüksége úgy kívánja, mégis szolgáltassák be a régi szokás szerint. Még inkább nyilvánvaló ez a kettősség a Székelyföldre vonatkozó intézkedésben, ahol az egyre nagyobb mértékben protestánssá váló országban még jelentékeny katolikus lakosság élt. Érdemes ezt a szöveget szó szerint idéznünk: „Az székelyföldön való cathedraticumot is őfelsége az ország könyörgésére az ministereknek, kik tiszta evangéliumot hirdetnek, és az Krisztus szerzése szerint az sacramentumokat szolgáltatják, keresztyéni kegyességből kegyelmesen megengedte. Az pápások penig, miért hogy az ő régi jövedelmek éppen megtartatnak, s öreg misékből, keresztjáróból, purgatóriumból, lelkeknek megszabadításából, búcsújárásból és érdemeknek osztogatásokból, és efféle érdemek gyűjtéséből tartozzanak az cathedraticumot régi szokás szerint megadni."

30 A szóhasználat már teljes egészében protestáns, hiszen a katolikusokat pápásoknak