Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - BALÁZS MIHÁLY: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról
árjában a töröknek, s amelyben arra panaszkodik, hogy Petrovics és Kendy Ferenc megtisztította a gyulafehérvári templomot a katolikus kegytárgyaktól. 8 De ha e konfliktusok tompítottan is jelentkeztek, egészen nyilvánvaló, hogy Izabella a hatalmat kezébe véve félretolta Petrovicsék fent említett koncepcióját. Az 1557 júniusában Tordán megtartott országgyűlés nem olyan határozatot hozott, amely Petrovics radikális embereinek kedvezett volna. Azt mondotta ki, hogy egyformán szabadságot ad a régi és az új hit követőinek, s kifejezetten a megegyezés és nem a radikális szakítás és elkülönülés irányába ösztönzött azzal, hogy elrendelte: „azon kegyes és istenfélő papok a nemesség közül választandó kitűnő férfiakkal az igaz tudományról hitvitát tartsanak, s a vallásban lévő egyenetlenséget és különbözést szüntessék meg". 9 Mint Péter Katalin 10 több tanulmányában is meggyőzően kimutatta, hosszabb távon még ennél is nagyobb jelentőségű volt, hogy ezen az országgyűlésen mind a szászokkal egyetértő magyar egyházak, mind a továbbiak a királynő és fia védelme és patronátusa alá kérték magukat, és visszaállították a papokat és az egyházakat megillető tizedet és a további jövedelmet. A radikálisok által támadott egyházi intézmények védelme tehát páratlan és invenciózus módon a konszolidált egyházak fölöttipatronátus kiépülésével párosult. Ez az erdélyi valláspolitikát hosszabb távon is meghatározó intézkedés Izabella esetében összekapcsolódott a régi hit melletti állhatatos kitartással, s ez nyilvánvalóan hatással volt fiának lépéseire is. Az egyháztörténeti szakirodalomban jobbára feldolgozott részletek aprólékos felidézése nélkül csupán arra emlékeztetnék, hogy a valláspolitikában a királyné halála sem hozott semmiféle változást. Egészen pontosan nem tudjuk megmondani, milyen tényezők hatottak e változatlanság mellett. Szerepet játszhatott az ősi hithez való ragaszkodásra nevelő Novicampianus is, akinek műveit - mint legutóbb erre Szelestei Nagy László 11 figyelmeztetett - nem tanulmányozták még alaposabban. Itt csak jelezzük, hogy különösen a katolikus egyház védelmében írott munkája 12 látszik fontosnak. Ez figyelemre méltó címertani szempontból is, hiszen a Nicolo Nelli rézmetszetes portréján láthatóhoz hasonlóan a négyeit címerpajzsban itt is csak a családi jelvények tűnnek fel, a növekvő farkas és az ágaskodó egyszarvú, továbbá a Sforzák kígyója és a lengyel sas. 13 A címerhez írott versezet 14 arról beszél, hogy a csillagok tanúsága szerint béke köszönt majd az országra, s nem válik a farkasok martalékává. Igen érdekes Szelestei N. László adata: a 16. század végén egy váradi katolikus, Györgyfalvi György egy példányba beleírta a vers paródiáját is, amely éppen ellenkezőleg a jeles nemzetség méltatlan sarjaként festi le az eretnek uralkodót. 15 Novicampianus ajánlása roppant érdekesen szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy Petrovics Péter meghívására tartózkodik az országban, de a leginkább figyelemre méltó az, hogy a mű első része egy eruditus, s természetesen mélyen tradicionális elméletet vázol fel a spirituális és a világi hatalom viszonyáról, s az előbbi elsőbbségét hangozató téziseit a Tripartitumból vett idézetekkel igyekszik alátámasztani. Joggal feltételezhető az is, hogy a római egyház melletti kitartásban szerepet kaptak a legszélesebb értelemben vett politikai megfontolások is. 16 Az bizonyos, hogy eminens politikai érdekek szóltak amellett, hogy a katolikus hithez való tartozás, illetőleg az elismert felekezetek feletti patronátus együttese fémjelezze a valláspolitikát. A folyamatosan változó politikai helyzetben ez adta
