Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Seminarium Ecclesiae - KICSI VALÉRIA: Keresztény közösségek Törökországban
központja Bejrút, ahol XIX. Nerszesz Bedrosz a pátriárka. Hozzátartozik a konstantinápolyi eparchátus, amelynek élén jelenleg Hovhannesz Kholakhijan érsek áll. Az isztambuli örménység hagyományosan a Kurtulus városrészben tömörül, de más ún. keresztény negyedekben (Yes. ilköy, Bakirköy, Kumkapi stb.) is élnek örmények. Isztambulban harmincnyolc örmény ortodox templom és kápolna van, amelyek közül harmincat használnak, de nem egy időben, mivel összesen csak huszonöt papja van Törökországban az örmény apostoli egyháznak. Az uniált katolikusok Isztambulban és környékén tizenkét templommal és kápolnával rendelkeznek, ezenkívül a távoli, délkelet-törökországi Mardinban is van egy templomuk. Törökországszerte tizenkilenc örmény iskola működik, amelyek közül tizenötöt az ortodox, négyet az uniált közösség tart fenn. Az iskolákban megközelítőleg négyezer diák tanul, akiknek heti egy hittanórájuk van. A gyerekek csak akkor iratkozhatnak be örmény iskolába, ha vallásuk gyakorlását igazolni tudják. Örményül mindössze heti négy órájuk van - beleértve a hittant is -, ami komoly gondot jelent. A tanárképzés is megoldatlan, így a tanárok száma egyre csökken. Napjainkban a görög ortodoxokhoz hasonlóan az örmény közösség is megpróbálja fontosabb ingatlanait visszaszerezni. A legjelentősebb közülük egy kórház. Két másik, 1999-ben államosított ingatlan ügyében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EHCR) fordultak az érintettek. A görögök és az örmények gondjai más szempontból is hasonlóak. Bizonyos egyházi tisztségek betöltése török állampolgársághoz kötött, így a paphiány az örmények körében is egyre nő. Másrészt ha egy török állampolgárságú örmény teológus külföldön folytatja tanulmányait, azt kockáztatja, hogy nem térhet vissza Törökországba. Az 1970-es évektől kezdődően számos erőszakos iszlámra térítés, valamint egyéb, örményeket sújtó jogsértés vált a sajtó útján ismertté. Az ASALA (Armenian Secret Army for the Liberation of Armenia, Örmény Titkos Hadsereg Örményország Felszabadításáért) elnevezésű örmény szeparatista terrorszervezet 1975-ben jött létre, és az 1980-as évek végéig több mint nyolcvan merényletet követett el török célpontok (pl. külföldi török kirendeltségek és diplomaták, üzletemberek) ellen, melyeknek negyvenhét török állampolgár esett áldozatául. (Emlékezetes például a török légitársaság irodája ellen intézett 1983-as párizsi, Orly repülőtéri merényletük, melynek nyolc halálos áldozata és ötvenöt sérültje volt.) Mondani sem kell, hogy ezek a merényletek a törökországi örmény közösség helyzetét mennyire megnehezítették. Az örmények közül sokan ebben az időszakban hagyták el Törökországot. Az 1992-94-es karabahi válság Törökországban újabb örményellenes hullámot indított el. A törökök ugyanis az azerieket testvérnemzetüknek tartják, és az örményazeri fegyveres összecsapásokhoz vezető területi vita idején örmény templomokat és temetőket 16 gyaláztak meg, az iskolák falára pedig fenyegető üzeneteket írtak. 2007 januárjában erős indulatokat váltott ki Hrant Dink örmény újságírónak, az Agos című isztambuli örmény hetilap főszerkesztőjének meggyilkolása. Az eset kapcsán ismét előtérbe került az „örmény kérdés": mind az 1915-ös tragédia, mind az örmény kisebbség mostani helyzete. A nagyvárosokban számos tüntetésre került sor.
