Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia
nem ismerte, de ismerte annak tanítványát, Boerhavet, aki eredetileg teológusnak készült, de azután, Spinozával kötött ismeretségét követően, átváltott a természettudományra. 84 Linné is azon a nézeten volt, hogy a természetben működő „numen" gondoskodik az egyensúlyról, másrészt azonban - láttuk - elhatárolta magát a naturalizmustól. Hitt a Szentháromságban, az örök életben, s ha a ND-ban nem beszél róluk, talán azért nem, mert úgy érezte, hogy a természetről szólván a teremtő, fenntartó és igazságot szolgáltató Istenről kell beszélnie. Másrészt az a tény, hogy Linné a ND-ban egyetlen egy alkalommal szól jutalomról, nemcsak Spinoza sztoicizmusára vezethető vissza - az erkölcsös élet jutalma maga az erkölcsös élet -, hanem az evangéliumra is: „Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk." (Lk i7jrQ _____ g) Linné teljesítménye a Nemesis Divinában Eleget tett-e Linné annak a szándékának, hogy kimutassa a természetben érvényesülő isteni igazságszolgáltatást, és ezáltal eloszlasson minden látszólagos konfúziót, káoszt? Nem, sőt a konfúziót és káoszt csak növeli a kultúrtörténeti szempontból egyébként érdekes példák, rémtörténetek tömege. A svéd tudós azonban „kereső lélek" volt, s ahogy manapság szokás divatosan mondani, aki keres, az találni fog. Ezért nem vonhatjuk kétségbe Linné jó szándékát. Ám kérdés, ki, mit, hol és hogyan keres. Linné „tapasztalati teológiát" ír: ha nem hiszel a Szentírásnak, higgy a tapasztalásnak. A tapasztalat a hívő életben is rendkívül fontos, sőt nélkülözhetetlen, de nem helyettesíti a Szentírást, a kinyilatkoztatást, az „isteni kijelentést". Aki Jézus Krisztus, a Szentlélek, az örök élet, az egyház (szentek közössége) nélkül keres, ugyanolyan történetekre talál, mint Linné. S a mai, kereső ember szintén hajlamos arra, hogy egyedül saját tapasztalatára hagyatkozva kutasson: ebből fakad a parapszichológiai jelenségek és az ezoterika iránti érdeklődés, amelyet - az álmokkal kapcsolatban 85 - már a svéd tudósnál megfigyelhetünk. Tanuljunk meg azonban Linnétől nyitott szemmel járni az életben, és úgy szemlélni a velünk és másokkal történő dolgokat, hogy azok közelebb vigyenek bennünket Istenhez, jobbá tegyék az életünket. Vegyük komolyan Linné naturalizmusra vonatkozó bírálatát, amely szerint a Fiúnak és a Szentléleknek is helye kell, hogy legyen a teremtésben és a világ fenntartásában. Az ilyen szemlélet a Nemesis Divinában elmondottakat is hasznossá teheti. Rövidítések Arndt 1660. Arndt, Johann: Vier Bücher vom wahren Christenthumb, das ist: Von heylsamer Buhsse, hertzlicher Rewe und Leid über die Sünde, und wahrem Glauben. Lüneburg, 1660. Hagberg 1940. Hagberg, Knut: Carl Linnaeus. Ein großes Leben aus dem Barock. Hamburg, 1940. Malmeström 1942. Malmeström, Elis: Die religiöse Entwicklung und die Weltanschauung Carl von Linnes, in: Zeitschrift für Systematische Theologie 19 (1942) 31-58. o. ND Linné, Carl: Nemesis divina. Nach der schwed. Ausg. hrsg. von Lepenies, Wolf. Frankfurt am Main, 1983. Német-latin kétnyelvű kiadás. Ross 1996. Ross, David: Arisztotelész. Budapest, 1996.
