Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig

a néveltérésre, akárcsak a többiek esetében, talán a békési szlováksággal foglalkozó kutatók fognak választ adni. Annyit azonban már most is megállapíthatunk, hogy az elsőgenerációs csabai s feltehetően a többi Békés és Csongrád vármegyei településen - pl. Mezőberény, Szarvas, Hódmezővásárhely - élő szlovákok között a felkelés idején már kimutatható egyfajta kétnyelvűség. Erre utal a Begyó-Bencsik, Lyubin-Lepény, Szovai-Korin-Csikós, Gulyás-Hulyik néveltérés, de talán idevehetjük az Orczytól menlevélben részesült Faraghó (Faragó) Györgyöt és Maczó (Macó) Jánost is, akiket Behánnal és Pszotkával kell azonosítanunk.

39 Az elfogott felkelők kihallgatásakor Budán a lehető legaprólékosabban jegyezték fel a gyanúsított személyi adatait. Életkorán kívül a családi állapot, vallás, társadalmi helyzet és foglalkozás mellett szinte minden esetben rögzítették, hogy honnan származott, és mióta élt aktuális lakóhelyén. így történt a négy elfogott csabai lakossal is. Vallomásuk szerint Hulyik (Hűlik) vagy más néven Gulyás András a Kishont megyei Rahón

40 született, öt éve jött Csabára, ágostai hitvallású, nős; Horváth János a Nógrád vármegyei Káinóról

41 érkezett hét évvel ezelőtt, ágostai hitvallású, húsz éves, nőtlen szolgalegény; a tizenhét esztendős Korin Ferenc pedig a Nógrád vármegyei Szinóbányán

42 született, lutheránus vallású, nőtlen csikóslegény volt. Külön érdekesség, hogy a felkelők között perbefogott egyetlen katolikus ugyancsak Csabán állt be Matolay csapatába. Bencsik Pál előző nyáron érkezett a Kishont vármegyei „Tussan"-ból,

43 a felkelés idején huszonöt esztendős volt, nős, aki szolgalegényként kereste kenyerét. Végezetül csupán annyit jegyeznénk meg, hogy fenti elemzésünk némiképpen alátámasztja Szeremley és Dongó Gyárfás azon adatát, hogy Matolay - hajó huszonnégy évvel később is - valóban Rákóczi békési tótjainak volt a kapitánya. Itt szeretnénk még felhívni a figyelmet Márki egy félreérthető adalékára, amely szerint 1735 mácius 8-án Csabán a „Leuthgeb-házban" Molnár Mihály jelenlétében Török Péter helyi lakos kurucságra akarta rávenni két társát, akik viszont mindenről beszámoltak az elöljáróságnak, s az gyorsan lefogatta Törököt. Bár hamarosan elengedték, később Molnárral együtt ő is a budai tömlöcbe került. Molnár ugyan harminchárom ártatlannak bizonyult társával együtt még október 3-án hazatérhetett, Török viszont csak az ítélethirdetést követően szabadult ki. Márki leírása alapján az olvasó egyértelműen a békési Csabára gondolhat, a peranyagok és az ítélettervezet alapján viszont világos, hogy az esemény a Miskolc melletti, Borsod vármegyei Hejőcsabán történt, ahol Török Péter lakott; míg Molnár miskolci lakos volt. A böszörményi elfogatástól a budai vérpadig Matolayt és társát május 17-én hallgatta ki a böszörményi elöljáróság, majd egy tizedes, négy közkatona, valamint hét böszörményi hajdú kíséretében Budára küldték őket.

44 A vásárhelyi nemes kézre kerítése az egyik legörvendetesebb esemény volt, részben azért, mert több évtizedes katonai múltja miatt ő volt a felkelő sereg legjobban képzett és legtapasztaltabb tisztje, másrészt pedig tőle remélték, hogy terhelő adatokat fog szolgáltatni a már lassan két hete tortúrával vallatott és folyamatosan tagadó Péró