Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig
tyén és Vértesi Matolay társaságában, s úgy tűnik, hogy többnyire az ő lovasságával menekült észak felé, de Mezőtelegdnél rájuk csaptak a bihari nemesek és a környező falvak román lakosai. Vértesit lelőtték, számos társát pedig elfogták. A szétvert csapat tagjai ezután már egy-két fős csoportokban folytatták a menekülést. Matolay egy Tóth János nevű szentandrási lakossal, aki zászlótartói rangot viselt, Csatáron, Vajdán, Csanáloson, Székelyhídon és Debrecenen át menekült, felhasználva a nála levő útlevelet. Leginkább az erdőkön keresztül és a hosszabb kacskaringós utakon jutottak el Hajdúböszörménybe, miközben a föld népétől kaptak enni-inni. Menekülésük azonban itt be is fejeződött, mivel május 15-én Zolnay István kertjében rajtuk ütött Győrössy György böszörményi hadnagy, és mindkettőjüket elfogta. Matolayt és társát május 17-én hallgatta ki a böszörményi elöljáróság, majd egy tizedes, négy közkatona, valamint hét böszörményi hajdú kíséretében Budára küldték őket. 34 Számunkra az elfogatás helye, illetve a kert tulajdonosának személye különösen érdekes. Mint korábban már említettük volt, Matolay Pál feleségének a vallomása szerint a Rákóczi-szabadságharc leverését követően a család Rácböszörményből költözött átmenetileg Hódmezővásárhelyre. Matolay elfogásának a helyszíne alapján elképzelhetőnek tartjuk, hogy a városban ismeretségi köre és talán rokonsága maradt. Zolnay István (Márkinál: Zsolnay) ugyanis neve alapján Matolay szülőhelyéről származhatott, de azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy a kuruc vezér rokonságához tartozott. Mindezt talán Nyakas Miklós minden részletre kiterjedő adatgyűjtése is alátámasztja, mely szerint a böszörményi Zolnay család a felvidéki Zólyom vármegyéből költözött a hajdúvárosba. Mivel Csongrád vármegye nyomozásának az összefoglalása csak nemrégiben akadt a kezünkbe, nem nyílott lehetőség részletesen utánanézni e böszörményi lakosnak; azonban az 1735. évi felkeléssel kapcsolatos adatgyűjtésünkben szerepel a neve. Ugyanis 1735. június 28-án 63 polgártársával együtt őt is meghallgatták Rákóczi, illetve annak „complex társai" feltételezett pátensének a hajdúvárosokban való terjesztéséről. Akkor a vallatás 45. tanújaként Zolnai István („Stephanus Zólnai") mintegy 60 esztendősnek vallotta magát. Bár konkrét adatunk nincsen rá, azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy a férfi tényleg közvetlen rokonságban állt Matolayval, s talán éppen az 1692-ben nemességet kapott unokatestvérrel, Zolnay alias Matula Istvánnal vagy annak fiával lehetett azonos. 35 Ugyanakkor feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy Zolnay István is azon böszörményi lakosok közé tartozott, akik 1736-ban Győrössy György hadnaggyal együtt Matolay és Tóth János elfogásáért az uralkodótól kétévi adómentességben részesültek. 36 A csabai szlovákok Matolay lovasseregében Matolay Pál rövid kapitányi működésének van egy érdekes része, amely a Békés vármegyei evangélikus, zömben szlovák nemzetiségű lakossághoz kötődik. Úgy véljük, hogy ezt a kérdést is érdemes röviden körüljárnunk, mivel megkockáztathatjuk, hogy a helyi magyarok a jövevény szlovákokkal szemben bizalmatlanok voltak. Elég csak arra gondolnunk, hogy a szentandrásiak meg sem próbáltak kapcsolatot keresni a
