Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Figyelő - TOMPOS LILLA: Mecsetlámpa, madár, skorpió Oszmán-török szőnyegek... In memóriám Batári Ferenc. (iparművészeti Múzeum 2007. szeptember 18. - 2008. végéig)

(Credo 2008/1-2 golyó eredetileg buddhista jelkép, amely perzsa közvetítéssel került a török művészetbe, és vált kedvelt, ám - a leopárdmintás elnevezésből ítélve - jelentésében félreértett mustrájává. A fehér szőnyegek másik csoportja a madaras szőnyeg, amelyet a török források varjúmintásnak, a magyar források csókásnak neveznek. E fehér alapú szőnyegeket a törökök fürdőkben, a forró padozat leterítésére használták. Az ok egyszerű: a színes szőnyegek festékanyaga költséges, ráadásul a forró gőz, a nedvesség és a mosószer egyébként is hamar megfakította volna színeiket. Magyarországon az eredetileg fürdőben használt szőnyegek - a többi típushoz hasonlóan - az elit várainak, kastélyainak, kúriáinak „házöltözetéhez" tartoztak. Ismert, hogy a 16-17. században a falra függesztett textíliákat gyakran csupán dekoratív festéssel helyettesítették. Tették ezt függönnyel, kárpittal is, a kiállítás katalógusában viszont egy korábban nem ismert falfestménnyel találkozunk: a segesvári vár Iskola utcai polgárházának falán felfedezett freskótöredékben egy fehér, madaras szőnyeg részletét ismerhetjük föl, újabb adatot szolgáltatva az ilyen típusú szőnyegek közkedveltségéhez. A tárlattal és katalógusával az Iparművészeti Múzeum, különösen is a textilosztály vezetője, Pásztor Emese méltó emléket állított Batári Ferencnek, e nemzetközi rangú kutatónknak, aki mindig kitűnő ízléssel, nagy kedvvel és főleg szakértelemmel rendezett kiállítást bútorokból vagy éppen a textilművészet remekeiből, a keleti szőnyegekből. Tompos Lilla 22Q.