Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Figyelő - TOMPOS LILLA: Mecsetlámpa, madár, skorpió Oszmán-török szőnyegek... In memóriám Batári Ferenc. (iparművészeti Múzeum 2007. szeptember 18. - 2008. végéig)
lendi városának képzett mesterei készítették, hanem falusi vagy nomád család tagja csomózta saját használatra. Az erdélyi szőnyegek és a fehér alapú szőnyegek alkotta karéj közepén kaptak helyet a többnyire nagyméretű, rendkívül finom rajzú, technikailag magas színvonalú, sűrű csomózású mesterművek. Készítésük az isztambuli és kairói udvari műhelyekhez, illetve a velük kapcsolatban álló, Usak városában található manufaktúrákhoz kapcsolja őket. Egyik jellemző típus a „medalionos nagy Usak-szőnyeg", a közepén hatalmas mandorlával, négy sarkában egy-egy negyed csillagmedalionnal. Rendkívül finom rajzú, arabeszkes felülete egyértelműen perzsa előképekről tanúskodik. A szőnyeget két szín uralja: sötétvörös az alap, sötétkék a mintázat. Körben finom, világoskék színű kontúrok keretezik, mívesen komponált fehér arabeszkek és közéjük fűzött lótuszvirágok dúsítják. A másik típust a „csillagos" változat képezi; készítési helye, finomsága és színei a medalionos szőnyegéhez hasonlóak, bár a „csillagos" változat szerkezete egyszerűbb, kevesebb benne az apró részlet. A hasonló mintázatú szőnyegek elnevezésüket a tükörben végtelenül ismételhető, arabeszkmintás nyolcágú csillagokról nyerték. Ebből a típusból viszonylag kevés példány maradt ránk, a múzeum egyetlen darabja az Andrássy grófok tőketerebesi kastélyát díszítette egykor. A kiállítási tér belső gyűrűjére a szultáni manufaktúra művészi finomságú, ragyogóan megtervezett imaszőnyegei kerültek. Hatszögű kartusokból kialakított bordűr veszi körül a vörös, fehér vagy sárga színű középmezőt, amelyben - többnyire - hat, ritkábban három karcsú oszlop tartja a palmettákkal, sarlós levelekkel, egyenes szárú virágokból alkotott frízzel ékített imafülke boltíveit. Korábban úgy vélték, hogy e szőnyegek Ladik városában készültek, az újabb keletű szakirodalom szerzői azonban óvatosabban fogalmaznak, és csupán Ladik típusúnak említik ezeket az „oszlopos" imaszőnyegeket. A csoport kétoszlopos változatait régebben Gördesz és Kula városához kötötték, de az imént említetthez hasonló elbizonytalanodás nyomán ma a szakemberek inkább a Gördesz- és Kula-típus elnevezést javasolják. A Gördesz típusú szőnyegek tükre többnyire okkersárga vagy vörös, imafülkéjük íve egyenes vagy lépcsőzetes vonalú. Különleges rajzú az a változat, amelynek íve egyetlen helyen, egy emberi alak vállára és fejére emlékeztető módon megtörik. Az ilyen szőnyegek erről a jellegzetes vonalról kapták a „fej-váll típusú" elnevezést. A Gördesz-szőnyegek korai változatában az imafülke boltívét arabeszkek hálózzák be, majd a későbbiekben ezeket virágos ágakból alkotott kompozíció váltotta föl. Bordűrjük az udvari manufaktúrákban csomózott pompás darabok nyomán készült, sáslevelek és gránátalmák váltakozó sorából álló, úgynevezett heráti mustrával. Külön csoportot képeztek azok a szőnyegek, amelyeknek egyetlen közös vonásuk, hogy gyakran láthatók festményeken. Szívesen helyezték őket a képek előterébe, asztalok lebontására, máskor azonban éppen háttérként jelennek meg. Nevüket azon művészekről kapták, akik megörökítették őket. A keletről érkező szőnyegek kezdetben az itáliai mesterek művein tűntek föl, majd a 15. századtól kezdve egyre gyakrabban találkozhatunk velük a németalföldi mesterek képein. Hans Memling (1433 k. - 1494) flamand festő volt az egyik, akinek munkáin a végtelenül ismétlődő geometrikus mintázat megjelent. A sokszög alakú, lépcsőzetes szegélyű alkotóelemet „Memling-göl"-nek 2U8
