Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Kemal Özer versei

A TENGER HORDALÉKA Az első lodosz-széllel megint partra csődültek mind a lodosz-várók mohón lesve mit dob ki a tenger. Amit e télen kivet a tenger az nem csak a régi rossza, hulladéka benne van a mélység zúgása is. (Bede Anna ford.) ÉV VÉGÉN EGY HAJÓN Hajón vagyok az év utolsó napján. Távoli havakról hoz hírt a tengeren az első idei szél. Ráront a vízre ezüst kaszával mintha búzamezőt hasogatna végigmegy hátrahagyva megannyi kévét a hallgatag utasok gondolatait. Reszketünk. Im az első hófelhő odafönt úszik. Kérdezzük egymástól: Havat hoz? Nem valami mást? (Bede Anna ford.) AZ Ő HANGJUKKAL (I.)* még egy út adatik a költőnek. Egy szó még az övé. Hullámtaraj, áramló tömeg tengerében. Nem bizonyos, kinek szájából tört elő, és hova áraszt és mely reszketést. Nem bizonyos, mert szőlőfürtön szemek ahogy hasonlítanak egymásra, ugyanígy van megszólaltatottak és megszólalók mindegyike. * Özernek három ilyen című verse van, római számozással megkülönböztetve.