Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Klasszikusokról - Anette von Droste-Hülshoff és Gottfried Benn versei

/7? í Klasszikusokról Ki Minden Megnevezője, azt óra sose sért, az Arnyak Ismerője ihatja a párkafényt. II. Nem volt hó, de világos fény lepte a földet el, nem volt halál, de halálhoz lett mindenki közel, az opál fehér színén át kérés nem törhetett, iszonyú szenvedés állt a völgyi táj felett. SCHUMANN (Schumann) A hangok hogy jutottak eszedbe, mi volt a varázs, amitől felszállt, kilobbant F-dúr, az Álmodozás. Mi szülte: a hajnali óra, az álmokat elveszítő, üres, vagy az álmok adója, az éjjeli súlyos idő? Könnyekben ázva telhetett el az óra, vagy üdvöt ígért? Bizonyára olyan lehetett, mely mindent egyszerre megélt. Az örökkévaló szól hozzánk, a Múlt s a Soha, ha megcsap a rádióból a Réverie dallama.