Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas III.
Tizenharmadik kép: Bronz oszlop, valószínűleg 1000 és 1010 között készült. Magassága - a 19. századi oszlopfő nélkül - 379 cm. Hildesheim, székesegyház. Az oszlop nagyrészt evangéliumi jeleneteket örökít meg. A II. Henrik uralkodásának elején, Bernward püspök által rendelt alkotás mind technikai, mind művészi szempontból úgyszólván páratlan értékű. (Az egykorú öntvények közül csupán azok a bronz kapuszárnyak vethetők vele egybe, amelyeket szintén a hildesheimi székesegyházban láthatunk.) Az oszlop eredetileg egy Crucifixus-szobrot tartott, amely azonban időközben elpusztult. Ugyanez a sors érte az eredeti oszlopfőt is; a képen a 19. századi pótlást láthatjuk. Erősen tartja magát az a nézet, hogy Bernward Rómából, a Traianus-oszlopról vette a mű ötletét: az ókori császár győzelmi emlékműve így Krisztus győzelmi oszlopát ihlette; másrészt a mű - pusztán tárgyi alapon - a két birodalomrész (Németország és Itália) kapcsolatát is jelzi. Tizennegyedik kép: Részlet az oszlopról: a Paradicsom egyik folyóját jelképezi. Tizenötödik kép: Lámpatartó részlete. 11. sz. eleje. Bronz, aranyozott. A lámpatartó magassága: 230 cm. Essen, Minster. Aquilo - az északi szél - szatírszerű jelképe közeli rokonságot mutat a hildesheimi oszlop figuráival; s éppen úgy, mint azok, a korabeli csontfaragás erős hatásáról árulkodik. Tizenhatodik kép: Egészoldalas miniatúra II. Henrik Sacramentariumából. 1002-1014 között. Pergamen, festés, aranyozás. München, Bayerische Staatsbibliothek. A nagyszabású kódex Regensburgban készült. II. Henrik még királyként jelenik meg benne. Képünk az uralkodó koronázását mutatja: maga Krisztus helyezi Henrik fejére a pántos királyi koronát. A jobb felőli angyal a birodalmi kardot, a bal felőli pedig a birodalmi lándzsát nyújtja át az uralkodónak. Henrik karját két szent (a kard felől Regensburgi Emmeram, a lándzsa felől Augsburgi Ulrich) támasztja. A király arca talán portrészerű. A jelenet szimbolikája nagy múltú és igen gazdag. Maga Krisztus koronáz, így elsősorban az uralkodó közvetlen istenkegyeimiségére („Gottesgnadentum") kell utalni. A három attribútum közül a korona elsősorban a teremtett világ rendjét, a kard a rendért felelős uralkodó hatalmát, a lándzsa pedig a hatékonyságát (sikerét) volt hivatott kifejezni. (Számunkra az is figyelemreméltó, hogy a birodalmi lándzsa tekintélyét a magyarok fölötti 955-ös győzelem jócskán megnövelte.) Tizenhetedik kép: II. Henrik csillagos palástja (Sternenmantel). 1020 körül. Selyem, aranyhímzés, ill. rátét. Magassága 154 cm. Bamberg, székesegyházi kincstár. A mostani kék selyemalap tizenötödik századi itáliai munka; de a díszítményeket leszedték az egykori bíborszínű császári palástról, s felvarrták az új hordozóra. Középen Krisztus, mint a mindenség Ura; mennyei udvartartását a Nap, a Hold és az állatöv ábrázolása övezi. A császári palást az Universum és az impérium, a mennyei és a földi rend megfeleltetésének lenyűgöző példája, a korabeli textilművészet csúcsteljesítménye. (A császárné - Kunigunda - palástja ugyancsak Bambergben látható: evangéliumi jeleneteket hordoz, így Krisztus emberi természetére utal, szemben a Henrik palástján látható, megdicsőült Fiúistennel. A császár és a császárné házassága - elválaszthatatlanságuk - az isteni és az emberi természet Krisztusban megvalósult egységét fejezi ki, de a két palást - önálló darabként - az összevegyítetlenséget is reprezentálja.) Tizennyolcadik kép: II. Henrik csillagos palástjának részlete: az Ikrek állatövi jegye. Tizenkilencedik kép: II. Henrik csillagos palástjának részlete: a Kígyó csillagkép. Huszadik kép: II. Henrik - hagyomány szerinti - tunikája. 11. század. Selyem, aranyhímzés, ill. rátét. Bamberg, székesegyházi kincstár. A tunikaviselet föltehetően Bizánc hatására terjedt el a 10. század második felében Németországban. A világi előkelők rövid tunikát hordtak, az egyháziakat sajátos papi tunika - a dalmatika - illette, míg a képünkön látható hosszú tunika császári viselet volt. Csupán a szegélydíszek eredetiek, amelyek egyetlen motívumot ismételnek: a rozettába helyezett szárnyas ragadozó - a szimúrgh - képét. A motívum a szászánida Irán mitológiájából ill. művészetéből került nyugatra (egy ismert, közeikorú változata a Troyes-ban őrzött Szent Lupusz-ereklye takaróját díszítette): napszimbólum, hatalmi-monarchikus szimbólum. Huszonegyedik kép: Kunigunda császárné koronája. 11. század eleje. Arany, drágakő, gyöngy. Atm.: 19 cm. München, a királyi palota kincstára. Öt tagból összeillesztett, filigrándíszítésű tipikus női korona.
