Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas III.
PINTÉR GÁBOR Fides et potestas III. A jelennel csak a forradalmárok nem elégedettek, akik általában a múlt bizonyos pillanatait idealizálják. (Molnár Tamás) Minden valódi hagyomány első pillantásra unalmas, amiért és amennyiben idegenszerű. Kora nézeteit hirdeti saját kora számára, és velünk nem törődik. Ezzel szemben a modern álhagyományokat ránk szabták, ezért ínycsiklandón és csábosán tálalják. (Jacob Burckhardt) Visszatekintés A Karoling-korban fokozatosan egyre nagyobb befolyásra tartott igényt az egyház mind egyetemes (pápa), mind helyi (püspök) szinten. Ahogy az állam (a császár) erősített meg egyházi vonatkozású rendeleteket, mint például az előző tanulmányban 1 bemutatott Aniane-i Benedek nevéhez kapcsolódó szerzetesi reformot, és saját eszközeivel gondoskodott e rendeletek végrehajtásáról is, ugyanúgy a főpapok véleményeztek, vetettek el vagy hagytak jóvá állami aktusokat. Példa lehet erre a 843-as verduni szerződés: a birodalom püspökei örültek, hogy abbamarad a testvérháború, és Nagy Károly unokái felosztják egymás között a területet, ezért jóváhagyták a megállapodást. Ezzel szemben a pápa még két évtizeddel később is neheztelő leveleket küldött a birodalom felosztása ügyében. Nagy Károly és utóda, Jámbor Lajos egyaránt rex et sacerdos (király és pap), azonban az egyházzal való kapcsolatukban különbséget fedezhetünk fel. Károly sokkal intenzívebben ellenőrzi és irányítja birodalma egyházát. Személyében összekapcsolódott az egyházi és a világi ügyek vezetése; a püspökök az ő akaratának végrehajtóiként tűnnek elénk. Lajos uralkodása alatt a püspökök a korábbinál meghatározóbb szerephez jutnak: bár az uralkodó törvényhozása kiterjed az egyházi ügyekre is, de a főpapok a papi rend nagyobb méltóságára hivatkozva feladatuknak tekintik, hogy a társadalmat az üdvösség útján vezessék, s ehhez megfelelő eszközt nyújtott az állam apparátusa, hiszen ez gondoskodott a hozott határozatok végrehajtásáról. Nem egyszerűen arról van szó, hogy megfordul a kialakult rend, hanem inkább egyfajta logikus továbblépésről: Nagy Károly sok szempontból teokratikus birodalma Isten országát akarta a földön megvalósítani, mondhatni „Istenállam volt, Jámbor Lajos alatt a birodalom már inkább papállamra hasonlít" 2 . Károly Krisztus nevében és helytartójaként kormányzott, akaratának tehát Krisztus akarataként kellett engedelmeskedni - formálisan Lajos is ugyan-
