Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései (Problémacentrikus megközelítés)

oktatásról vallott elképzelés, megnőtt az abban részt vevők aránya. Mind a mobilitás, mind pedig a felsőoktatás igen jelentős következményekkel bír témánkat illetően, amennyiben az új vallási mozgalmak az egyetemi városokba telepítik missziós központjaikat. Óriásit fejlődött a születésszabályozás hatékonysága és hozzáférhetősége. Kitolódott az első házasságkötés időpontja, vagyis a házasságkötés már nem jelzi - legalábbis önmagában nem - a felnőtté válást. Ennek következtében megnő a hajadonok és nőtlenek, illetve a „szinglik"

6 társadalmon belüli aránya. Az 1960-as évektől kezdve jelentősen emelkedett a házasságon kívül született gyermekek aránya. 1980 és 2000 között ez a mutató hazánkban például megnégyszereződött.

7 Egyidejűleg emelkedik a válások aránya, az első házasságok mintegy fele így végződik. Megnőtt az élettársi kapcsolatban élők aránya is, amely kapcsolatok Gödri (2002) kutatásai szerint instabilabbak, következésképp kevesebb gyermek születik belőlük. A nők egyre nagyobb mérvű foglalkoztatottsága a gyermekek korábbi önállósodását, ennek következtében az individualizálódást eredményezheti. Az úgynevezett hagyományos családok tehát az új vallási mozgalmak nélkül is meglehetősen szétesőnek tűnnek.

8 A nők egyre nagyobb mértékű foglalkoztatottságával növekszik a kétkeresős családok aránya, ami nemcsak a nők, hanem az ilyen családokban felnövő gyermekek nagyobb önállóságát is eredményezi. Ok már korán megtanulják, hogyan érvényesítsék az érdekeiket, ami azonban gyakran együtt jár a kötelezettségeikről és társadalmi felelősségükről való megfeledkezéssel. Az így kialakult nagymértékű individualizmus következtében lehet a serdülő- és ifjúkori útkeresés egyik megnyilvánulása az új vallási mozgalmakban való részvétel, vagy legalábbis ennek kipróbálása. A gyermekek korábbi, érdekérvényesítésben megnyilvánuló önállósodása azonban nem jár együtt a gyorsabb felnőtté válással. Gazdasági megfontolások miatt a - főleg a felsőoktatásban részt vevő - fiatalok tovább élnek együtt szüleikkel.

9 Amint fentebb azt már láttuk, kitolódott a házasságkötés, illetve az első gyermek vállalásának ideje is. A serdülőkor elhúzódásának következtében, illetve a felnőtté válás egyértelmű jeleinek hiányában érthető, hogy kulturálisan nehéz meghatározni a gyermekkor végét és a felnőttkor kezdetét. Ennek fényében már jobban érthető, hogy miért olyan heves a társadalom, illetve a szülők reakciója az új vallási mozgalmakkal szemben. Ha egy család - valójában jogilag nagykorú - gyermeke ugyanis megtér egy új vallási mozgalomhoz, a szülők azt gyakran úgy értelmezik, mintha ez a cselekedet a felnőttkori szerepek és felelősségek vállalására való érzelmi, akarati alkalmatlanság jele lenne. Más szóval, a szülők fiukat vagy lányukat továbbra is gyermekként kezelik, aki az említett „fogyatékosság" miatt jogilag nem tekinthető felnőttnek. A szülők legtöbbször azt hozzák fel érvül, hogy 1. ezzel a cselekedetével gyermekük kilépett az elfogadott társadalmi hálózatokból (network), illetve letért arról az útról, amelyen egzisztenciát teremthetett volna magának. Feltételezik továbbá azt is, hogy 2. az ilyen vallási entitásokban nincs biztosítva gyermekük egészséges pszichológiai fejlődése, s ez akut érzelmi károsodáshoz vezet. Mindez azonban még nem magyarázza meg azt, hogy maguk a fiatalok miért hagyták ott családjukat, s csatlakoztak az új vallási mozgalmakhoz. Az ilyen típusú váltást