Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

Schramm 1937 Semmler 1966 Suntrup 2001 Szántó 1983 Tellenbach 1988 Ullmann 1960 Ullmann 1966 Werminghoff 1906 Werminghoff 1908 Zimmermann 1971 Zimmermann 2002 Schramm, Percy Ernst: Geschichte des englischen Königtums im Lichte der Krönung. Weimar, 1937. Semmler, Josef: Karl der Große und das fränkische Mönchtum. In: Karl der Große. Lehenswerk und Nachleben. Bd. 2. Das geistige Leben. Hrsg. Braunfels, Wolfgang. 2. Aufl. Düsseldorf, 1966. 255-289. o. Suntrup, Aloys: Studien zur politischen Theologie im frühmittelalterlichen Okzident. Die Aussage konziliarer Texte des gallischen und iberischen Raumes. Münster, 2001. Szántó Konrád: A katolikus egyház története. 1. köt. Budapest, 1983. Tellenbach, Gerd: Die westliche Kirche vom 10. biszumfrühen 12. Jahrhundert. Göttingen, 1988. Ullmann, Walter: Die Machtstellung des Papsttums im Mittelalter. Idee und Geschichte. Graz-Wien-Köln, 1960. Ullmann, Walter: Papst und König. Grundlagen des Papsttums und der englischen Verfassung im Mittelalter. Salzburg-München, 1966. Concilia aevi Karolini (742-842), P. 1. Ed.Werminghoff, Albert. Hannoverae, 1906. /MGH Conc. 2, 1./ Concilia aevi Karolini. Tom. 2. P. 2. Ed. Werminghoff, Albert. Hannoverae-Lipsiae, 1908. /MGH Conc. 2,2./ Zimmermann, Harald: Das dunkle Jahrhundert. Ein historisches Porträt. Graz-WienKöln, 1971. Zimmermann, Harald: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Budapest, 2002. Jegyzetek 1 Pintér 2006, 310. o. 2 Burghardus (*700 körül - f753. február 2.) Délnyugat-Angliában született, 735 körül csatlakozott Bonifáchoz. Hosszabb időt töltött a fritzlari monostorban, majd Thüringiában volt misszionárius. 742. október 21-én szentelte Bonifác érsek az újonnan alapított würzburgi püspökség első püspökévé. 743-ban részt vett a német, 747-ben pedig a frank zsinaton, melynek hűségnyilatkozatát 748-ban Zakariás pápához vitte. 750-75l-ben Kis Pippin követeként járt Rómában, hogy megszerezze a pápa beleegyezését Pippin királlyá választásához. 3 Folradus (*710 körül - |784. július 16.) gazdag Mosel-vidéki családban született, rokonságban volt több frank főnemesi famíliával. Papi pályára lépett, de nem volt szerzetes. Korán a királyi udvarba kerülhetett, bár csak 749-ben említik először, de ekkor már Kis Pippin egyik legbefolyásosabb tanácsadójaként. Burghardus würzburgi püspökkel együtt követségben járt Rómában Zakariás pápánál Pippin királlyá választása ügyében. Jutalmul kapta az egyik legjelentősebb királyi apátságot, Saint-Denist, majd a koronázás után az udvari főkápláni rangot. Ettől kezdve az udvari kápolna (Hofkapelle) vezetése és a saint-denis-i apáti méltóság összekapcsolódott. I. Adorján pápa az „archipresbiter Franciáé" címmel tüntette ki, s ezzel a frank egyház prímásává tette. Közvetítő szerepet töltött be a király és az egyháziak között, nemcsak az udvarban, hanem a birodalomban is. Hatalmas magánvagyonát Saint-Denis monostorára hagyta. 4 Zakariás (*679 körül - |752. március 15.) calabriai születésű éleseszű görög, bencés szerzetes volt. Korán Rómába, a pápai udvarba került, III. Gergely szentelte diakónussá, akinek halála után, 741. november 29-én pápává választották. Tizenegy éves pontifikátusa alatt élénk diplomáciai tevékenységet folytatott. Aktívan támogatta Bonifác germánok közötti térítő munkáját. A középkori világ szinte minden uralkodójával levelezett. Kora legnagyobb politikusának tekintették. Sikerült előrelépnie a képrombolás megszüntetésének kérdésében. Itáliában békét teremtett a longobárdok és Róma között, visszaszerezte a pápai patrimóniumokat, és fontos szövetségre lépett a frankokkal. Kortársai kiemelkedőnek tartották jótékonykodását, szociális érzékenységét is. 5 III. (Kis) Pippin (*714/715 - f768. szeptember 24.). 741-ben Martell Károly kettéosztotta a kormányzása alatt álló területet két fia, Karlmann és Pippin között. Pippin a „Neustrasia majordomusa" címet kapta, illetve Burgundia, Provence, Metz és Trier ura lett. 743-ban trónra ültették az utolsó Meroving-királyt, III. Childeriket, mivel a trón az előző Meroving uralkodó, IV. Theuderik halála (737) után betöltetlen maradt.