Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.
talnunk, hogy a soknemzetiségű frank birodalomnak nemcsak mai elvárásainkhoz, hanem a Római Birodalomhoz képest is mennyire kezdetleges és fejletlen volt az infrastruktúrája, hadseregének szervezete, kommunikációs hálózata, mennyire elemi fokon működött a bürokrácia. A hatalmi viszonyok teljesen személyfüggők voltak, a pénzügyi rendszer szervezettségéről ne is beszéljünk. Mindennek ellenére a frankok birodalomalkotó népnek tartották magukat, akiknek az az Istentől kapott küldetésük, hogy kormányozzák a rájuk bízottakat. A birodalom titka éppen ebben a küldetéstudatban rejlett. A birodalmisághoz hozzátartoztak a biztos határok és azok védelme, a birodalmi pénzverés, a nagy léptékű és hosszú távú tervek, középítkezések, s nem utolsósorban az egységre és egységességre törekvés. Ez különbözteti meg a királyságot a birodalomtól. Olyan társadalmi integrációs stratégiát valósítottak meg, amely csak az igazi birodalmakra jellemző: a birodalmi elit nemcsak a frankokra korlátozódott, hanem bevonták a bennszülötteket is, s ennek egyik eszköze a házasság volt. 71 Amint Alcuin megfogalmazta: az impérium uralkodást jelent a különböző gentes felett, amelyek számos nyelvre és nemzetségre különülnek el. 72 Az egység egyik lényeges alkotóeleme a közös hit és annak egyforma gyakorlása volt. A tudós Alcuin segítségével sikerült is egységes liturgiát bevezetni (liturgia Gallicana). Jámbor Lajos szeme előtt az apjától örökölt birodalomkoncepciónál több lebegett. Nagy Károly eredetileg szerette volna fiai között felosztani birodalmát, de a négy törvényes fiú közül kettő idő előtt meghalt, egy pedig fellázadt, ezért monostorba száműzte, így végül Lajos egyedül örökölte a hatalmas birodalmat. Amikor 814-ben 36 évesen császárrá koronázták, a Renovatio Regni Francorum kifejezést verette pénzérméi hátlapjára. Ez már jelzi, hogy új, átfogó program van készülőben. Lajos saját tapasztalatai alapján szakítani akart a régi örökösödési gyakorlattal: a birodalom kárát vallja, ha az uralkodó úgy osztja szét fiai között országait, hogy az egyes részek egymástól független államokká válnak. Ezért már 817-ben kinyilvánította, hogy - mintegy a római tetrarchia mintájára - a birodalomnak csak a kormányzását akarja fiai között felosztani, nem a területét. 73 Ennek jegyében pedig legidősebb fiát, Lothart társcsászári rangra emeli, s neki adja a birodalom legnagyobb részét, majdan pedig ő örökli a császári méltóságot is, a többi fiú pedig egy-egy királyságot kap a birodalomból. Lothar mint császár öccseinek feljebbvalója lesz. így Lajos szándéka szerint a birodalom egységes maradhat, ugyanakkor jobban kormányozhatóvá válik. 74 Ez a szándék találkozott a frank „egységpárt" törekvéseivel is, akik az unitas imperik és az unitas ecclesiae-t az isteni világrend követelményének tekintették. A renovatio regni Francorum nem feltétlenül jelenti Róma újjászületését. Bár felvetődött ez is, de mint újabban kimutatták, „a Roma renascens fogalom egyszerűen egy ideologikus magyarázat volt a renovatio regni Francorum ideologikus látomására". 75 Nagy Károly hosszú uralkodása alatt kiforrott az impérium és a sacerdotium feladatmegosztásának az a gyakorlata, hogy a világi elöljáró (császár, király, herceg stb.) kötelessége az egyház működésének kereteiről gondoskodni. Ennek egyik szokásos módja újabb és újabb egyházi intézmények, elsősorban templomok és monostorok alapítása és ezeknek adományokkal való folyamatos gyarapítása volt, a másik pedig, hogy a világi hatalom birtokosa a monostorok és püspökségek élére neki tetsző apátot, 308 HHttMHHilHHh
