Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas II.

egyrészt közvetítik az isteni kegyelmet és tanítást, másrészt kontrollálják is annak betartását. Jámbor Lajos 833-as letételében végső soron a birodalom nagyjainak volt szerepe, azáltal, hogy megtagadták neki az engedelmességet. A püspökök utólag erősítették meg ezt az akciót azzal, hogy bűnösnek nyilvánítva Lajost, vezeklésre ítélték. Ennek gyakorlati kivitelezése úgy történt, hogy a püspökök megfosztották őt királyi jelképeitől, „levették róla a felkenést", ezzel alkalmatlanná tették az uralkodásra. Nem véletlen, hogy amikor következő tavasszal a birodalom nagyjai visszahívták Lajost, a régi-új uralkodó ragaszkodott az újrafelkenéshez. A király felkenése kezdettől egyházi szertartás volt,

62 de a koronázás eleinte világi ünnepség keretében zajlott, például 813-ban Nagy Károly ily módon koronázta társcsászárrá (Jámbor) Lajost, s Lajos 838-ban ugyanígy részkirállyá saját fiát, Károlyt, akit később Kopasz jelzővel illettek. 848-tól azonban, amikor Wenilo sens-i érsek Károlyt aquitániai királlyá koronázta, a koronázás a felkenés templomi szertartásának része lett, s több szertartásrendet is kialakítottak.

63 Ezek a koronázási ordók nem kezelhetők pusztán liturgikus szövegként. A könyörgések és imák az uralkodással kapcsolatos alapvető elképzeléseket, politikai eszméket is tükrözik. A felkenés szentségi felfogása ugyanakkor árnyalta az uralkodó szakralitását is. A régóta ismert formula - Deo gratia rex - a megkenés bevezetése előtt úgy volt értelmezhető, hogy a király elnyerte Isten jóindulatát. A felkenést szentségnek tekintve a gratia kifejezetten természetfeletti kegyelmet jelent, amelyet a püspökök közvetítenek Istentől a királynak. A felkenés szentségi értelmezése különösen frank, illetve később francia területen volt erős. Ennek magyarázata, hogy az olaj, amelyet Pippin felkenésekor használtak, a közfelfogás szerint égi eredetű volt. „Abból a szent ampullából származott, amelyet egy galamb (a Szentlélek?) hozott, amikor Remigius püspök megkeresztelte Chlodvigot."

64 A középkor folyamán a francia király az egyetlen, akit égi olajjal kentek fel, bár a 14. században az angol uralkodók is megpróbálkoztak ezzel. Nem véletlenül illették Pippintől kezdve a frank, majd a francia királyokat a „legkeresztényibb" jelzővel. A királykoronázás egyházi szertartásának kiteljesedése a felsőbb klérus tekintélyének megnövekedését eredményezte, hiszen általa az uralkodásra vonatkozó politikai eszmék egyházi irányítása intézményesülhetett. Elvileg a főpapság kezében volt az uralkodó morális ellenőrzésének joga, de ez nem oldotta meg, sőt inkább fokozta a középkor állandó problémáját: gyakorlatra váltható-e az elv, tudja-e, képes-e az egyház felügyelni a királyt? „Renovatio regni Francorum — renovatio monachorum" A frank birodalom korszerűsítésének (renovatio) gondolata már Nagy Károlyban felmerült, s halála után az elkezdett munkát Jámbor Lajos folytatta. Az alkalmazott kifejezés szinte szójáték, ugyanis kettős értelmet hordoz. Lehet szerkezeti-szervezeti megújításra érteni, de ennél sokkal többet, politikai gondolatot is jelent: a birodalmi eszme újraéledését-élesztését. Hagyományosan az az elterjedt vélekedés, hogy a Karolingok által használt renovatio