Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései (Problémacentrikus megközelítés)

Végül az új vallási mozgalmak többsége tiltja a születésszabályozást, illetve egyesek oly módon „engedélyezik", hogy a párok csak gyermeknemzés céljából élhetnek nemi életet. Ez az eset a már említett Krisna-tudatúaknái. Ilyen körülmények között könynyen előfordulhat, hogy a gyermekre nem is annyira vágytak, s az anyában így könynyebben kialakulhat a bűntudat amiatt, hogy nem tudja magára ölteni a „boldog anya" képét. A családi élet középső szakasza Ez a szakasz az első gyermek iskolába lépésétől az utolsó kirepüléséig tart. Ekkor alakul az erkölcsi szabályok - köztük az igazságosság szabályának - megértése, a másik tisztességes kezelésének elsajátítása. Nagyon fontos, hogy ebben a korban mit lát a gyermek, főleg a serdülő a szüleitől, környezetétől, hogyan magyarázzák meg azok cselekedeteiket, hogyan kezelik a konfliktusokat. Márpedig konfliktusok bőven akadnak ebben a szakaszban, főleg ha testvérek is születnek a házasságból. A pár- és szülőkapcsolat zavara, a konfliktusos családi légkör hatására a gyermekben bizonytalanság, szorongás alakul ki, ennek hatására növekedhet a rivalizáció és az agresszió. Amint látjuk, ez a szakasz egy „normál" körülmények közt élő házaspárnak sem könnyű, hát még egy új vallási mozgalomban élőnek. A tekintélyelvűségen alapuló közösség „konfliktuskezelése" megnehezíti a gyermekek és serdülők morális érzékének egészséges fejlődését. Talán nem véletlen, hogy egyes új vallási entitások - mint például a Család - egyfajta boot camp-be, újonckiképző táborokhoz hasonló intézményekbe küldik az engedetlen gyermekeket, főleg a serdülőket.

29 Ennél a szakasznál célszerű megemlíteni Lilliston és Shepherd (1999) megállapítását, miszerint az új vallási mozgalmakban felnövekvő gyermekek nem fejlődhetnek normálisan, mert szocializációjuk a felnőtt tagok patológiás sémája szerint zajlik. Siskind (2001) árnyaltabban fogalmaz. Véleménye szerint a totalitárius vallási entitásokban felnövekvő gyermekek - legalábbis a felnőttekhez képest - jóval könnyebben alkalmazkodnak az ottani körülményekhez. Emiatt és a tekintélyelvű vezetés következtében a „külvilágban" felnövő gyermekekhez képest kisebb mérvű a gyermekek közti rivalizáció és agresszió. Hátrányba kerülnek viszont az ilyen vallási entitásokban felnövők akkor, amikor szabad döntésből vagy kényszerítés következtében elhagyják ezeket a mozgalmakat, mert addig semmilyen interakciójuk sem volt az esetenként őket is megbélyegző külvilággal. Ráadásul az effajta vallási entitásokban a gyermekek biológiai szülei hitelvi meggyőződésből vagy a vezetőtől érzett félelemből asszisztálhatnak a gyermekek bántalmazásában. A gyermekek kirepülése A gyermekek kirepülésével tágasabb lesz a lakás, és egyszerűbbé válik az életvitel. Többeknél ez az úgynevezett üres fészek tünetegyüttes megjelenését váltja ki, amelyet a közhiedelem pszichológiailag megterhelőnek gondol, elsősorban az édesanyák számára. Csakhogy a fészek „kiürülése" sokszor a gyermekek házasságkötésének eredménye, amely kapcsolati gazdagodást és új szerepek (após, anyós, nagyszülő) „felvételét" is jelenti. Mindebből egyrészt az következik, hogy mire a „fészek teljesen ki-