Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - ID. FRIVALDSZKY JÁNOS: Trencsen megye múltjából (A rajeci völgy.)

hiszen a település az ő birtokuk volt. Innen Szent-Iványba kerül, ahol megismerkedett Splényi Jakabbal, aki 1634-ben lesz itt rektor. Fridvalszky feleségül veszi Splényi leányát, Zsuzsannát. 1635-ben már a Gömör megyei Csetneken, 1636-1639 között Breznóbányán tanít. 1639-1640-ben Zólyomlipcsén diakónus, majd 1640-től 1646-ig lelkész a Zólyom megyei Garam-Dubován. 1646-tól 1673-ig németlipcsei lelkész. Ezen a szolgálati helyén tudott igazán kibontakozni. 1648-ban meghívta kántornak a híres egyházzenészt, Sámuel Tranosciust, akivel azután öt évig dolgozott együtt. 1649-ben pedig egy jezsuitaellenes röpirat már Fridvalszkynak szóló ajánlással jelent meg. E megtiszteltetést a következő húsz évben még öt hasonló követi. 1653. október 14-én a megye paróchusai egybegyűltek a németlipcsei templomban, és egyhangúlag Fridvalszkyt választották meg az elhunyt liptói esperes (senior) helyére. A városban általános tiszteletnek örvendett. Vagyonos ember volt, három lányát egyházi emberekhez adta. Az egyik atyafi lelkésszel azonban egy keresztelési eset kapcsán szembekerült: az illető 1664-ben a szomszédos Dubraviczban fiúnévre, Johannesnek keresztelt egy leánygyermeket. Fridvalszky Simon felesége emiatt érvénytelennek mondta a keresztelést. Evekkel később az érintettek úgy védekeztek, hogy a Johannest Johannának kellett érteni. Nem tudni, hogy mi állt a dolog hátterében. 1672. március 2-án a szepesi püspök katonai segédlettel elfoglalta a németlipcsei templomot. 1673. augusztus 25-én pedig - Zólyom, Túróc és Liptó megye számos lelkészével együtt - Fridvalszky Simont is a pozsonyi törvényszék elé idézték. O is azok között volt, akik 1674. május 10-én reverzálist írtak alá, amellyel kötelezték magukat, hogy felhagynak a lelkészi tevékenységgel. Sőt, ez a Rezik által „jó embernek", a „megye legtiszteletreméltóbbjának" nevezett személy még katolizált is. Nyilatkozata szerint azért, mert visszatetszést keltett benne a fent említett keresztelő. Áttérését az evangélikus szerzők ugyan nagyon elítélik, Németlipcsén azonban így is tekintélye volt, halálakor nagy temetést rendeztek neki. Nagyobbik fia, Fri(d)valdszky Ferenc 1685-ben lett németlipcsei evangélikus lelkész; latin epigrammák maradtak fenn a neve alatt. Kisebbik fiának, Frivaldszky Imrének is versei, sőt könyvei jelentek meg; ő a jénai egyetemre járt, később Lengyelországban lett lelkipásztor.

56 Rajecen 1611-1618 között Johannes Haller,

57 1618-tól

58 Adam Corodiny volt a lelkész. Az utóbbit még 1623-ban is ebben a szolgálatban találjuk (Adam Coradinus).

59 Egy forrás szerint 1605-1612 között Johannes Textoris volt a konszkai parochus.

60 így érthetetlen, hogy az 1611 -es vizitáció során miért nem esik szó a lelkészről. Ugyanebben az időben Stránszké változatlanul Konszka filiája.

61 Egy másik forrás szerint 1611-ben Johannes Szlopnanszky volt a konszkai lelkész.

62 1618-ig ugyanő - Ján Durovic Slopcansky - töltötte be a hivatalt.

63 Az adatok egybevetéséből úgy tűnik, hogy Slopcansky és Textoris egy és ugyanazon személy. A lelkész apja ezek szerint takács lehetett. Facskó a reformáció idején hivatalosan ugyan önállósodott, de saját lelkésze soha sem volt.

64 Talán a frivaldi lelkész látta el itt is a szolgálatot. Csicsmány a 17. század elején elvált anyaegyházától, Zljechótól, és önálló gyülekezetté lett. 1615-ben ide ordinálták Peták Mihályt.

65 Egy másik forrás ugyanerről az évről szólva három lelkészt is említ: Michael Petákot, Georgius Divjaczkyt és Michael