Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 13 (2007) 1-2. sz.

Thesaurus Ecclesiae - KISS MELINDA: Síremlékek Sopronban

Például a szobrászok, akik általában katolikusok voltak, nem alakíthattak céhet, de polgárjogot is csak ritkán szerezhettek. A 18. század elejéig mindössze két szobrász dolgozhatott egyidejűleg a városban!

13 Nem örvendtek akkora megbecsülésnek, mint a kőfaragók, így kevesebb feladatot is kaptak. Az eddigiekből az is következik, hogy a (gazdagabb) katolikus megrendelők a 18. század elejéig messze elkerülték az eretneknek tartott Sopront. így a protestáns megrendelők ízléséből fakadóan egyfajta stiláris belső fejlődés, belterjesség alakult ki a soproni kőfaragó-művészetben. Azonban a példaként említett Geymann-síremlék nemcsak azért követi a szószék motívumait, mert ugyanaz a kőfaragókör készítette mindkettőt, hanem azért is, mert ez a konzervatív formavilág a vallási meggyőződés kifejezőeszközévé is vált. Az idemenekült előkelő evangélikus családok szerepe Sopron egyháztörténetében döntő fontosságú lett. Az 1674 után kisemmizett evangélikus gyülekezet fennmaradásához a viszonylagos vallásszabadságon kívül valamelyes pénzforrást is biztosítani kellett. Ezért adományokat gyűjtöttek, amelyeknek mintegy négyötöd része a Bécsben és Sopronban lakó előkelő családoktól folyt be. Az exuláns nemesek hitbuzgósága és áldozatkészsége igen nagy jelentőséggel bírt a gyülekezet életében. Nagy jótevője volt az egyháznak Gálffy Ádám császári és királyi kamarás. Magyar-német bécsi kereskedő gyermekeként született 1622-ben. 1629-ben a családnak Sopronba kellett kivándorolnia. Gálffy később egy pozsonyi kereskedő lányát vette feleségül, majd részt vett a török ellen indított téli hadjáratban, és talán az ott szerzett érdemeiért kapta meg a császári és királyi kamarási címet.

14 Gálffy Ádám 1674-től 1686-ban bekövetkezett haláláig Sopronban lakott. 1676-ban több értékes műkincset ajándékozott a gyülekezetnek: aranyozott ezüst keresztelőkancsót és -tálat, zománcos-ékköves kelyhet, oltári feszületet és egy tizenhat karú sárgaréz csillárt. Ebben az időben ő volt az evangélikusok legfőbb pártfogója a városban. Nyitott, hatszög alaprajzú, oszlopos sírboltja Sopron funerális művészetének legismertebb darabja (7. kép). Kortársaiétól eltérően Gálffy síremléke nem kötődik a falhoz: egykor a régi temető közepén állt, majd a 20. század elején átszállították az új evangélikus temetőbe. A családtörténetből megtudjuk, hogy Gálffy a síremléket még életében építtette.

15 Nemcsak sírként vagy emlékműként funkcionáló építmény ez, hanem kultuszhely, a hitbeli meggyőződés, kitartás és együttérzés monumentuma. Hatása máig érvényesül, hiszen az új evangélikus temető közepén térszervező, vonzó erőként magasodik, mint egy tempel vagy gloriett. Gálffy Ádám - a korábban adományozott kegytárgyakhoz hasonlóan - síremlékét is az evangélikus közösségnek szánta. Családja kihalásával a 18. században a gazdátlan sírbolt a konventre szállt, és a lelkészeket temették ide (Predigergruft). A sírbolt padlójának síkjában látható az a feliratos lap, amelynek német szövege egyértelműen elárulja, mi célból is készült az emlék. (III. melléklet) Az építményt a jól ismert motívumok, indákra felfűzött gyümölcscsokrok és a sírköveken is előforduló kerubfejek díszítik. A nemesi adományozók közül kiemelkedik még Egg János Károly báró. Az 1679-es pestist követően az ő hagyatéka tette lehetővé a halaszthatatlanná vált temetőbővítést. Felajánlásáról a gyűjteményben található családi síremlék felirata is megemlékezik (IV. melléklet; 8. kép). A négyzet alaprajzú, oszlopos, három oldalával nyitott, negyedikkel